III. SZÍN.
Légy üdvöz, porkoláb; az vagy, hiszem.
Az. Mit kivánsz tőlem, jó szerzetes?
A szeretet s szent szerzet kötelezvén,
A szenvedőket jöttem látogatni
E foghelyen: szokott jogommal élve,
Hadd lássam őket; s tudasd velem
Vétkök mivoltát is, hogy ahhoz képest
Bánhassam el velök.
Több hogyha kéne, tennék többet is.
Lám, itt jön egy kisasszony lakosom,
Ki ifjusága lángjaiba dőlve,
Megperzselé jó hírét. Viselős;
A ki pedig megejté, elitélve:
Egy fiatal, vétkét ismétleni
Inkább való, semmint meghalni érte.
Julia jő.
Mikor kell halnia?
Holnap, úgy tudom. |
Majd elvezetnek innen.
Szép leány, |
Megbántam, és a szégyent tűrve tűröm.
Én megtanítlak, mint vallasd szived’,
Miként nyomozzad vezeklésedet,
Ép-é, vagy odvas.
Örömest tanúlok. |
A férfit, ki megrontott, szereted?
Úgy, mint a nőt, ki őt rontotta meg.
Úgy látszik e szerint, hogy egyetértve
Tettétek a nagy rosszat?
Egyetértve. |
Így a te bűnöd súlyosb, mint övé.
Bevallom ezt, és bánom, szent atya.
Helyes, leányom; de ne bánd azért,
Mert ezt a szégyent hozta rád a bűn:
Ily bú magunknak szól csak, nem az égnek,
Mutatva, hogy reá nem szeretetből,
Csak félelemből hajtunk.
Bánom, mivelhogy rossz volt, és a szégyent
Örömmel vállalom.
Ebben maradj. |
Oktatni megyek őt. Az Úr kegyelme
Legyen tevéled! Benedicite! | (El.) |
Meghalni holnap! Oh sértő kimélet,
Nyujtván oly életet, melynek vigaszsza
Csak a halál borzalma!
Kár szegényért. |
(Mindketten el.) |