III. SZÍN.
Más szoba Leonato házában.
János és Konrád.
KONRÁD.
Mi a manó, uram, miért ilyen mód nélkül szomorú?
Mi a manó, uram, miért ilyen mód nélkül szomorú?
JÁNOS.
Mód nélküli az ok is, a mi szomorít, azért szomorúságom is határtalan.
Mód nélküli az ok is, a mi szomorít, azért szomorúságom is határtalan.
KONRÁD.
De az okosságra kellene hallgatni.
De az okosságra kellene hallgatni.
JÁNOS.
Ha rá hallgatok is, mi jót hoz?
Ha rá hallgatok is, mi jót hoz?
KONRÁD.
Ha mindjárt orvoslást nem is, legalább békés türelmet.
Ha mindjárt orvoslást nem is, legalább békés türelmet.
JÁNOS.
Csodálom, hogy te, a ki (mint mondod) Saturnus jegyében születtél, abban fáradozol, hogy erkölcsi orvosságot alkalmazz gyilkos bajomra. Én nem tudom rejtegetni, a milyen vagyok; nekem szomorkodnom kell, ha okom van rá, s nem mosolygok senki tréfájára; én eszem, ha étvágyam van, és nem várok senki után; alszom, ha alhatnám, nem törődöm senki dolgával; nevetek, ha kedvem van és nem czirogatok senkit, ha duzzog.
Csodálom, hogy te, a ki (mint mondod) Saturnus jegyében születtél, abban fáradozol, hogy erkölcsi orvosságot alkalmazz gyilkos bajomra. Én nem tudom rejtegetni, a milyen vagyok; nekem szomorkodnom kell, ha okom van rá, s nem mosolygok senki tréfájára; én eszem, ha étvágyam van, és nem várok senki után; alszom, ha alhatnám, nem törődöm senki dolgával; nevetek, ha kedvem van és nem czirogatok senkit, ha duzzog.
KONRÁD.
Igen, de nem szükség ezt oly igen kimutatni, míg észrevétlenűl is teheti. Múltkor pártot ütött bátyja ellen, s ő csak nem rég fogadta vissza kegyelmébe, a hol bizony nem verhet erős gyökeret, ha csak szép időjárással nem, a mit maga csinál magának; jó nyarat kell teremtenie a saját aratásához.
Igen, de nem szükség ezt oly igen kimutatni, míg észrevétlenűl is teheti. Múltkor pártot ütött bátyja ellen, s ő csak nem rég fogadta vissza kegyelmébe, a hol bizony nem verhet erős gyökeret, ha csak szép időjárással nem, a mit maga csinál magának; jó nyarat kell teremtenie a saját aratásához.
JÁNOS.
Inkább lennék vad csipke a tüske közt, mint rózsa az ő kegyelmében; jobban összefér a véremmel, hogy megvessen minden ember, mint az, hogy valakinek saraglyájába fogódzam, kegyelmet lopni; e részben, bár udvarias hizelgőnek senki sem tarthat, azt nem tagadhatja, hogy szókimondó ficzkó vagyok. Bíznak bennem, de szájkosárral; szabadon eresztenek, de kolonczczal: biz én hát nem énekelek a kalitkában. Ha szám volna, harapnék; ha szabadságom volna, élném világomat; de a mostani körűlmények közt, hadd legyek én, a mi vagyok: ne törődjél azzal, hogy megváltoztass.
Inkább lennék vad csipke a tüske közt, mint rózsa az ő kegyelmében; jobban összefér a véremmel, hogy megvessen minden ember, mint az, hogy valakinek saraglyájába fogódzam, kegyelmet lopni; e részben, bár udvarias hizelgőnek senki sem tarthat, azt nem tagadhatja, hogy szókimondó ficzkó vagyok. Bíznak bennem, de szájkosárral; szabadon eresztenek, de kolonczczal: biz én hát nem énekelek a kalitkában. Ha szám volna, harapnék; ha szabadságom volna, élném világomat; de a mostani körűlmények közt, hadd legyek én, a mi vagyok: ne törődjél azzal, hogy megváltoztass.
KONRÁD.
Elégedetlenségének nem veheti semmi hasznát!
Elégedetlenségének nem veheti semmi hasznát!
JÁNOS.
Teljes hasznát kiveszem, mert mindig csak azt használom. Ki jön itt?
Borachio jő.
Teljes hasznát kiveszem, mert mindig csak azt használom. Ki jön itt?
Borachio jő.
JÁNOS.
Mi újság, Borachio?
Mi újság, Borachio?
BORACHIO.
Amonnan jövök a nagy vacsoráról. Bátyját, a herczeget, királyilag vendégelik Leonatónál; aztán egy házassági tervről is tudok valamit.
Amonnan jövök a nagy vacsoráról. Bátyját, a herczeget, királyilag vendégelik Leonatónál; aztán egy házassági tervről is tudok valamit.
JÁNOS.
Nem szolgálhatna-e ez a terv alapúl, hogy valami csalárdságot építsünk reá? Ki az a bolond, a ki eljegyzi magát az örök nyugtalanságra?
Nem szolgálhatna-e ez a terv alapúl, hogy valami csalárdságot építsünk reá? Ki az a bolond, a ki eljegyzi magát az örök nyugtalanságra?
BORACHIO.
Nem más, mint bátyjának jobb keze.
Nem más, mint bátyjának jobb keze.
JÁNOS.
Kicsoda? a gyönyörűséges Claudio?
Kicsoda? a gyönyörűséges Claudio?
BORACHIO.
Épen ő.
Épen ő.
JÁNOS.
Nyalka legény! Aztán kit, kit? merre pillantott?
Nyalka legény! Aztán kit, kit? merre pillantott?
BORACHIO.
Héróra, Leonato leányára és örökösére.
Héróra, Leonato leányára és örökösére.
JÁNOS.
Jól megtollasodott tavaszi csibe! Hogy jutottál te mind e hírhez?
Jól megtollasodott tavaszi csibe! Hogy jutottál te mind e hírhez?
BORACHIO.
A szellőztetést bízták reám, s a mint egy dohos szobában hordoztuk a füstölőt, jön a herczeg és Claudio karon fogva, komoly beszélgetés közt; én elbújtam a szőnyeg mögé, ott hallottam, mikor megegyeztek, hogy a herczeg megkérje Hérót magának, s ha megkapja, adja át Claudio grófnak.
A szellőztetést bízták reám, s a mint egy dohos szobában hordoztuk a füstölőt, jön a herczeg és Claudio karon fogva, komoly beszélgetés közt; én elbújtam a szőnyeg mögé, ott hallottam, mikor megegyeztek, hogy a herczeg megkérje Hérót magának, s ha megkapja, adja át Claudio grófnak.
JÁNOS.
Jertek, jertek, menjünk oda: ez még táplálékot adhat az én elégedetlenségemnek. Az a nagyra-kapó fattyú bukásom egész dicsőségében osztozik: ha bárhogyan gáncsot vethetek útjába, megáldom érte magamat. Bennetek bízom: segítségemre lesztek?
Jertek, jertek, menjünk oda: ez még táplálékot adhat az én elégedetlenségemnek. Az a nagyra-kapó fattyú bukásom egész dicsőségében osztozik: ha bárhogyan gáncsot vethetek útjába, megáldom érte magamat. Bennetek bízom: segítségemre lesztek?
KONRÁD.
Halálig, uram.
Halálig, uram.
JÁNOS.
Jerünk a nagy vacsorához: annál nagyobb az újongásuk, hogy én fejet hajtok. Bár a szakács is az én indulatommal volna! – Menjünk, kutassuk, mit lehet tenni?
Jerünk a nagy vacsorához: annál nagyobb az újongásuk, hogy én fejet hajtok. Bár a szakács is az én indulatommal volna! – Menjünk, kutassuk, mit lehet tenni?
BORACHIO.
Mi követjük hűségesen.
Mi követjük hűségesen.
| (Elmennek.) |
