IV. SZÍN.
Ugyanott. A kastélyon kívül.
Rosse és egy Öreg Ember jönnek.
ÖREG EMBER.
Én hetven évre jól emlékezem,
És az alatt láték elég iszonyt,
S rémes csodát: de e borzalmas éj mind
Csúffá tevé azt.
Én hetven évre jól emlékezem,
És az alatt láték elég iszonyt,
S rémes csodát: de e borzalmas éj mind
Csúffá tevé azt.
ROSSE.
Boszankodással néz az emberek
Véres játék-szinére. Nézd, az óra
Nappalt mutat bár: éj-köd fojtogatja
A vándor fényt az égen. Szólj, az éj
Győzelme-é, vagy a nap szégyene:
Hogy vak sötét borúl a föld szinére,
Mikor világnak kén’ csókolni azt?
| Jó apó! az ég |
Véres játék-szinére. Nézd, az óra
Nappalt mutat bár: éj-köd fojtogatja
A vándor fényt az égen. Szólj, az éj
Győzelme-é, vagy a nap szégyene:
Hogy vak sötét borúl a föld szinére,
Mikor világnak kén’ csókolni azt?
ÖREG EMBER.
Természet-ellenes, csak úgy, mikép
E szörnyű vértett. Mult kedden, magas
Röptében, egy kevély sólyomra egy
Kuvik reá csapott s megölte.
Természet-ellenes, csak úgy, mikép
E szörnyű vértett. Mult kedden, magas
Röptében, egy kevély sólyomra egy
Kuvik reá csapott s megölte.
ROSSE.
Duncan paripái. – különös eset,
De bizonyos, – nemök legszebbjei,
Gyors telivérek, átváltozva bősz
Természetűekké: ólukból kitörtek,
És féktelen száguldtak, mintha pártot
Akartak voln’ az ember ellen ütni
| A |
De bizonyos, – nemök legszebbjei,
Gyors telivérek, átváltozva bősz
Természetűekké: ólukból kitörtek,
És féktelen száguldtak, mintha pártot
Akartak voln’ az ember ellen ütni
ÖREG EMBER.
Egymást falák föl, úgy hallom.
Egymást falák föl, úgy hallom.
ROSSE.
Saját szememmel láttam – s rémülék!
Itt jő a jó Macduff.
| S igaz. |
Itt jő a jó Macduff.
Macduff jő.
| No Sir, hogy áll |
MACDUFF.
Nem látod-é magad?
Nem látod-é magad?
ROSSE.
Kisült-e, kik tevék e rendkívüli
vérbűnt?
Kisült-e, kik tevék e rendkívüli
vérbűnt?
MACDUFF.
Azok, kiket Macbeth megölt.
Azok, kiket Macbeth megölt.
ROSSE.
Oh! szörnyű nap! S mi hasznot vártanak?
Oh! szörnyű nap! S mi hasznot vártanak?
MACDUFF.
Meg voltak ám fogadva. A fiúk,
Malcolm s Donalbain, megszökének. Ez
Rájok nehéz gyanút vet.
Meg voltak ám fogadva. A fiúk,
Malcolm s Donalbain, megszökének. Ez
Rájok nehéz gyanút vet.
ROSSE.
Természet ellen! – Pazar nagyravágy,
Mely elfecsérli önnön életerét!
– Így hát, valószínű, Macbethre száll
A trón.
| Minden ily |
Mely elfecsérli önnön életerét!
– Így hát, valószínű, Macbethre száll
A trón.
MACDUFF.
Ki van nevezve, s Sconeba ment
A koronáztatásra.
Ki van nevezve, s Sconeba ment
A koronáztatásra.
ROSSE.
holtteste hol van?
| Hát a Duncan |
MACDUFF.
Az ősi szent sírboltba, mely elődi
Csontját is őrzi.
| Colme-Killbe vitték, |
Csontját is őrzi.
ROSSE.
| Elmégy Sconeba, Sir? |
MACDUFF.
Nem én, öcsém; én Fifeba mék’ haza.
Nem én, öcsém; én Fifeba mék’ haza.
ROSSE.
Én elmegyek.
Én elmegyek.
MACDUFF.
Látnál csak ott! De félek, szó a mi szó –
Hogy új ruhánk szorosb lesz, mint az ó!
Isten velünk.
| Jó! bár jó dolgokat |
Hogy új ruhánk szorosb lesz, mint az ó!
Isten velünk.
ROSSE.
| Apó, isten veled! |
ÖREG EMBER.
S veled, s mindenkivel, ki oly csodát tesz,
Hogy rosszból jó, ellenségből barát lesz.
S veled, s mindenkivel, ki oly csodát tesz,
Hogy rosszból jó, ellenségből barát lesz.
