I. SZÍN.

Full text search

Ugyanott. A kastély udvara.
Banquo jő; Fleance fáklyát visz előtte.
BANQUO.
Hány óra már, fiam?
FLEANCE.
Úgy nézem: később lehet már.
BANQUO.
Ne, – fogd a kardom. Mily gazdálkodó
Az ég: nem éget egy gyertyát se. – Fogd
Ezt is. Nyomasztó álmosságnak ül
Ón-súlya rajtam, – és alunni mégsem
Vágyom. Kegyes hatalmak, vessetek
Békót a sok rossz gondolatra, mely
Útat talál az álomhoz. – Csak add
A kardomat.
Macbeth jő. Szolga fáklyával előtte.
Ki jár itt?
MACBETH.
Jó barát.
BANQUO.
Még fenn. Sir? A király már lefeküdt.
Szokatlanul jó kedvbe’ volt s pazar
Ajándokot küldött cselédeidnek.
– E drága kővel bájos hölgyedet,
Szerette házi asszonyát, köszönti.
Végtelenűl elégülten mene
Fekünni.
MACBETH.
Minthogy készületlenek
Valánk: csak a hiányok rabja lett
Jó szándokunk, mely máskép szabadon
Működhetett voln’.
BANQUO.
Minden jó s elég volt.
– Az éjjel a boszorkányok felől
Álmodtam. Ők tenéked némileg
Jól jósolának.
MACBETH.
Rá se’ gondolok!
Mégis, ha egy órát szakíthatunk,
Beszélnénk egyet-mást róla még,
Ha nem sajnálod.
BANQUO.
Parancsolj velem.
MACBETH.
Ha vélem egyetértesz: lesz idő, hogy
Javadra lesz.
BANQUO.
Ha többet nem veszítek,
Mint nyerhetek, ha tisztán tarthatom
Szivem’, s hűségem’ a király iránt:
Miért ne –?
MACBETH.
Addig is jó éjszakát.
BANQUO.
Köszönöm, Sir, s kivánok néked is.
(Banquo és Fleance el.)
MACBETH.
Menj, kérd az úrnőt; éji italom
Ha kész leend, csöngessen. – És lefekhetsz.
(Szolga el.)
Tőr az, mit ott látok? kezem felé
Fordítva markolatja –? még se’ birlak
Megkapni, bárha látlak szűntelen.
Hát semmi érzék a szemen kivül
Nem foghat-é meg, szörnyű kép? Avagy
Csak képzeletnek tőre, csalfa rém,
Hőség-nyomott velőm szülötte vagy?
– S mindegyre látlak mégis, oly való-
Alakban mint ezt, melyet ím kirántok.
Te vezetsz az úton, a melyen megyek,
S ily fegyver ép’ – a melyért nyult kezem.
Szemem más érzékim bolondja csak,
Vagy többet ér mindnél; mert egyre látlak!
S a vas – s a markolat – vér csöppeket
Mutat, mik eddig nem valának ott.
Nem! semmi sincs. A véres munka áll
Szemem előtt csak… Most a félvilág
Holtul hever; s altába’ rémes álmok
Kisértik. A boszorka had udvarol
A sáppadt Hecaténak. A szikár
Orgyilkolás, felköltve orditó
Előőrse a farkas által, lopva jő,
Vérfertező Tarquin lépésivel,
A czél felé, mint a kisértet. – Oh, te
Nyugodt szilárd föld, léptem meg ne halld,
Hol jár, – nehogy a kő holjártomat
Kifecsegje, és az éjtül elvegye
Bús némasága iszonyát, mely ép’
Czélomhoz illik! – Míg fenyegetőzöm:
Ő él! – A szó hideg a tett hevéhez.
Megyek, – s megvan.
(Csengetyű hang.)
Hah! Nem a várt jel-é ez?
Duncan ne halld meg! ez halálcsengetyűd,
A mely neked vagy poklot vagy eget nyit.(El.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi