VI. SZÍN.
Mik a velem beszélni akarók?
Hajósok; azt mondják, levelet hoztak.
Hadd jőjenek be. | (Szolga el.) |
mely résziből? ha csak nem Hamlet úr.
Hajósok jönnek.
Isten áldja, uram.
Áldjon meg téged is.
Meg is, uram, ha tetszik ő szent felségének. Levele van, uram, az a követ küldi, a melyik útban van Anglia felé; ha kegyelmed a Horatio, a mint hallom.
„Horatio, ha soraim’ átfutod, juttasd ez embereket a királyhoz, leveleket visznek oda is. Alig valánk tengeren két nap, egy ugyancsak harczias készületű kalózhajó üzőbe vett. Látva, hogy vitorlánk lassú, kénytelenségből nekibátorodánk: én tusa közben átugrottam hajójokra; mely azon perczben eltávozott a mienktől, s így én fogva maradtam, egyedül. Irgalmas tolvajként bántak velem: de tudták, mit csinálnak, jó váltságdíjt kell nekik fizetnem. Juttasd a királyhoz leveleimet, magad pedig siess hozzám, emberhalálból. Oly szót súgok füledbe, hogy megnémulsz belé; pedig a szó még nagyon léha, súlyos tartalmához képest. E jó emberek ide vezetnek, hol én vagyok. Rosencrantz és Guildenstern folytatják útjokat Anglia felé; rólok is sok beszélni valóm van. Isten veled.
Az, ki tudod már, hogy híved, |
Hamlet.” |
E levelekkel, annál sürgetőbben,
Hogy a küldőjéhez vezessetek. | (Mind el.) |