TURCSÁNYI ELEK: PÁSZTOR VOLT ADELOSZ...
TURCSÁNYI ELEK: PÁSZTOR VOLT ADELOSZ...
Pásztor volt Adelosz, pásztor volt bizony,
S őrizte nyáját hűs hegyoldalon...
S őrizte nyáját hűs hegyoldalon...
A kék ég volt az ő szerelmese,
Igen az ég,
Melytől nem búcsúzott el este se...
Igen az ég,
Melytől nem búcsúzott el este se...
Nem érdekelték őt a földi dolgok,
Az égen élt,
A fellegek közt volt a lelke boldog...
Az égen élt,
A fellegek közt volt a lelke boldog...
És mondták: "Nézd, ott ifjú nők alusznak!"
Hiába volt,
A szíve jég volt Adelosznak...
Hiába volt,
A szíve jég volt Adelosznak...
Hanyattfeküdt pásztorsípjába fújva
És visszatért
A kék éghez tekintetével újra...
És visszatért
A kék éghez tekintetével újra...
Mert pásztor volt ő, pásztor volt bizony,
S őrizte nyáját hűs hegyoldalon...
S őrizte nyáját hűs hegyoldalon...
