Sárközi György: Magányosság perce
Sárközi György: Magányosság perce
Magányosság perce e perc, magányomé egészen,
Most senki rám ne nézzen!
Bábé a dús selyemgubó, enyém e perc egészen.
Most senki rám ne nézzen!
Bábé a dús selyemgubó, enyém e perc egészen.
Mint hulla felfordult szeme, mely csak magába bámul,
Kutatva és kajánul
Befelé néz a két szemem: borús mélységbe bámul.
Kutatva és kajánul
Befelé néz a két szemem: borús mélységbe bámul.
Kis forrás buggyan, csobban ott és elcsörög sötéten
Valami néma réten, -
Néha sikoltva félrecsap s tovább csörög sötéten.
Valami néma réten, -
Néha sikoltva félrecsap s tovább csörög sötéten.
Ah, forrás, vérhabos vize a forró fájdalomnak,
Haladj medrén dalomnak
S csobogd megtépett énekét a forró fájdalomnak.
Haladj medrén dalomnak
S csobogd megtépett énekét a forró fájdalomnak.
Én hangos lenni nem merek és szégyellek beszélni,
Jobb szép csöndesen élni…
Fájdalmamat elbujtatom, mert szégyellek beszélni.
Jobb szép csöndesen élni…
Fájdalmamat elbujtatom, mert szégyellek beszélni.
Ott lenn a mélyben énekel a kis forrás helyettem,
Nálam százszorta szebben,
Eped, sír, fáj és háborog a kis forrás helyettem.
Nálam százszorta szebben,
Eped, sír, fáj és háborog a kis forrás helyettem.
Nem látja senki más, csak én, magányos ritka percben,
Ha árva nesz se percen,
S befelé néz a két szemem magányos ritka percben.
Ha árva nesz se percen,
S befelé néz a két szemem magányos ritka percben.
