VII. (Intermezzo: Tengeritörés.)
VII. (Intermezzo: Tengeritörés.)
Szemem lehunytam az oltár előtt
S leültem egy leomlott oszlopfőre.
Erős szivem, hová lett az erőd!
S leültem egy leomlott oszlopfőre.
Erős szivem, hová lett az erőd!
Mi gondod, mondd, a végtelen időre!
Egy perced van az örökös mulásban,
A percre nézz, a pillanatra, dőre!
Egy perced van az örökös mulásban,
A percre nézz, a pillanatra, dőre!
– Október!… Messze szél susog a sásban…
Jó járni most, míg halk szél szenderit
A zizzenő száraz kukoricásban…
Jó járni most, míg halk szél szenderit
A zizzenő száraz kukoricásban…
Október!… Már törik a tengerit.
Dér volt ma reggel s ott az aljra lomha
Fehér fátylat már őszi köd terit.
Dér volt ma reggel s ott az aljra lomha
Fehér fátylat már őszi köd terit.
S hordják fénylő sárga s piros halomba
A sok csövet. Nyirkos tarlót tapos
Csizmás lábad az őszi nyugalomba.
A sok csövet. Nyirkos tarlót tapos
Csizmás lábad az őszi nyugalomba.
A zörgő gaz még dértől harmatos.
Messze, hallod, hogy szólongatja ökrét
A part alatt a szomszéd harmados.
Messze, hallod, hogy szólongatja ökrét
A part alatt a szomszéd harmados.
Ó nézni pelyhes magvak könnyü röptét
Hűs, tiszta légben, – ennyid van csak, ennyid –
Nem tudni: perc, mi az s mi az: öröklét
Hűs, tiszta légben, – ennyid van csak, ennyid –
Nem tudni: perc, mi az s mi az: öröklét
És nem gondolni semmit, semmit, semmit…
