Schöpflin Aladár: Kísérletek, ifjúság • Tersánszky Józsi Jenő novellás könyve
Schöpflin Aladár: Kísérletek, ifjúság •
Tersánszky Józsi Jenő novellás könyve
Tersánszky Józsi Jenő novellás könyve
Tersánszky Józsi Jenő azokból a novellákból állította össze új könyvét, amelyekkel annak idején kezdte a Nyugatban. Örülök, hogy ezeket a munkákat most újra, egyvégben elolvashattam s még jobban örülök, hogy ami bennük akkor megkapott: azt most is megtalálom bennük s ugyanolyan élvezetet szereznek, mit annak idején első olvasásra. Tersánszky nem sokat tévelyeghetett, vívódhatott magával, úgyszólván készen jelent meg, a maga egész sajátságos hangjával, gyökerességével, nyers erejével és tömöttségével. Különben sem töprengő szellem, nem a gondolkodás embere, hanem az életé, amelyben egész lényével, érzelgés és okoskodás nélkül benne él s amelyet olyannak vesz, amilyen. Lírája tulajdonképpen nem is más, mint életérés. Minden szilárd talajon ál, a realitás talaján, van benne valami fauni természetesség, amely nem érzi magát különállónak a természettől, hanem szoros kapcsolatban él vele, maga is egy darab természet.
Ezt legvilágosabban lehet szemlélni abban a módban, ahogy a szerelmet, a férfi és a nő viszonyát megfogja. Novelláiban ez nagyon egyszerű dolog, nem kerít neki semmiféle feneket, nem tulajdonít neki sem misztikumot, sem más titokzatosságot: a férfinak nőre van szüksége és a nőnek férfira, semmi egyéb nincs köztük, mint az érzékiség, amelyet kitombolnak egymással. A nők nála ösztönösen érzékiek, kell nekik a férfi és szívesen odaadják magukat neki viszont a férfi nem valami nagyra van a nővel, megkívánja érte nyúl és a magáévá teszi, ennyi az egész. Némi szeszélyeskedés, féltékenység, civódás, az asszonnyal bánni kell tudni. Mégis, néha szívre megy a dolog s akkor ott a tragédia, amit a „Most nem” című novellában, amikor a kórházi cselédszolgálatot végző leányt akkor szorítja a pamlagra a doktor, amikor boldogtalan szerelem miatt mérget vett be. Ebben a merészen meglátott történetben tekint az író legmesszebbre s néhány nagy és jellemző vonással pompásan elénk veti a prostituált nő egész lelki képét. A legjobbnak azonban az A kis fiú nagy barátai című novellát tartom, a serdülni kezdő fiúban gerjedező nemi ösztön pompás rajzát, amint Kati, a cselédleány körül kíváncsiskodik, mindig körülötte lábatlankodik és az éjszaka sötétjében kilesi dolgát a napszámoslegénnyel. Tersánszky nyíltszívűsége, becsületes igazmondása, mindenféle elfogultságtól mentes megfigyelése épp olyan teljességgel van benne ebben a novellában, mint előadásának zamatossága és szemléletessége. Tersánszky minden póz és mesterkélés nélkül, nagyon tisztán és egyszerűen dolgozik, de megvan az a természete, hogy mindig megmondja alakjairól és helyzeteikről a lényegeset s ezért előadása kompakt és súlyos. Nagyon jellemzi bizonyos bursikóz erőteljesség, amely hetykén, kissé kihívón áll a világgal szemben, amelynek mindig ura tud lenni. Engem régi hollandus művészekre emlékeztet –, azok szerették és értették így az életet s tudták előítélet és skrupulus nélkül élvezni örömeit. A talajnak, amelyből kinőtt, erős íze maradt benne: alakjai mind egy fajtának különböző változatai és történetei egyazon levegőből valók, az író nagyon érti őket, mert ugyanabból a fajtából és levegőből valónak érzi magát. Pompás, dúsnedvű magyar beszédét külön élvezet olvasni, általában valami olyan jóízű, természetes és tempós vidékiesség van benne, amelyért magáért egész külön hely jár neki a mai magyar írók között.
Könyvét a Nyugat adta ki a mai viszonyokhoz képest igen szép kiállításban.
