Ignotus: Könnyű ötletek
Ignotus: Könnyű ötletek
Azt olvasom az Irodalom most májusi számában, hogy én a könnyű ötletek mestere vagyok. Lehet. Találok azonban ugyane folyóirat ugyanezen számában egy szép, komoly és becses tanulmányt, melyet Sík Sándor írt Verselésünk legújabb fejlődéséről s amelyet e tudományoknak szánt folyóirat nyilván nem tett volna közzé, ha gondolatát elég súlyosnak nem ítéli. Nos: e gondolat, a tanulmány főgondolata ugyanaz, amit én Ady Endre Új Verseinek kapcsán még A Hétben írtam meg, azt figyelvén meg újabb versírásunkon s kivált e verseken, hogy bennük a magyar mondathangsúly, a magyar hangsúlyos verselés töri meg és zamatosítja a nyugati időmértékes ritmust. Bizonyos vagyok benne, hogy ezt Sík Sándor akkor nem olvasta – elrejtve jelent meg, egy mellékes mondatban. De a megfigyelés azóta a levegőben volt, s lett legyen bármily könnyű ötlet, annyi poggyásza mégis volt, hogy íme eltartott vagy tíz évig, míg elérkezett a hivatalos tudományba. S én úgy érzem, hogy nem ez az egyetlen könnyű ötletem, mely máris megtette, s még inkább, amely meg fogja még tenni ez utat, ki tíz, ki húsz év múlva, – a hivatalos tudomány komoly szemöldökkel fogja fogadni, egyben lesújtó pillantást vetvén azokra, kik majd akkor lesznek mesterei a könnyű ötleteknek.
