Ady Endre: A csodák jönnek
Ady Endre: A csodák jönnek
Hát ahogyan a csodák jönnek,
Úgy írtam megint ezt a könyvet.
Úgy írtam megint ezt a könyvet.
Se nem magamnak és se másnak:
Talán egy szép föltámadásnak.
Talán egy szép föltámadásnak.
Se nem harcnak, se nem békének:
Édes anyám halott nénjének.
Édes anyám halott nénjének.
Ő körülbelül látta s lássa,
Milyen lesz a világ folyása.
Milyen lesz a világ folyása.
Sohase jó, sohase csendes,
Csak egy-kicsit és kicsit rendes.
Csak egy-kicsit és kicsit rendes.
Ő tudta, látta, vélte, hitte,
Hogy ez a világ legszebbikje.
Hogy ez a világ legszebbikje.
És úgy halt meg, még azt se tudta,
Mi lesz itt az okosság utja.
Mi lesz itt az okosság utja.
Késlekedik pedig Okosság,
Nem-poéta-fajták okozzák.
Nem-poéta-fajták okozzák.
Jönnek Párisból hozott argók,
Jönnek a tévelyeg csavargók.
Jönnek a tévelyeg csavargók.
Jönnek mindenek, jönnek, jönnek,
De az – én hiteim elköszöntnek.
De az – én hiteim elköszöntnek.
