Tököly család. (Késmárki)
A család eredetét némi homály borítja. Az bizonyos, hogy XVI. századbeli törzse Tököly Sebestyén 1572-ben
Miksa királytól kapott nemességet és czímert. Ő lókereskedés által gazdagodott fel, sőt állítólag egy, keresztyénségre állott török basa lefőzése által nagy kincs urává lett, és ugyan ez elbeszéllés szerint Sebestyén úr Lengyel országból eredt s nevet változtatott volna.
Mások Tököly Sebestyént régi magyar nemes családból származtatják. Őseűl Tököly Jánost írják, ki 1446-ban királyi zászlótartó volt, ennek nejétől Tardi Évától fia Leopold, ennek Udvardi Máriától fia Ferencz, ennek Balogh Krisztinától lett volna fia a nevezett Sebestyén.
Lehet, hogy ez való, de még inkább valószinű az, hogy midőn már Tököly Sebestyén felgazdagodott és nemességre, báróságra emelkedett, annyi más számtalan példa mellett ő is rövid családfáját kivánta meghosszabbítani és így keletkezett a fölebbi származtatás.
Az bizonyos, hogy a Tököly név már előbb sem volt ismeretlen Magyar ország nemzetségei könyvében. Már a XIV. században virágzott ily nevű család: Tököly Andrásnak fia László 1360. táján élhetett, ennek leánya Erzsébet Bánóczy János özvegye 1386-ban Mária királynétól adományt vitt jószágaira.
Mátyás király alatt két Tököly: Miklós és András mint vitéz hadfiak tüntek fel, és a törökök ellen vívott csatákban halálos sebeik mellett dicsőséget arattak. Azonban – mint mondók – mind ezekkel Tököly Sebestyénnek vérségi viszonya eddig igazolva nincs.
Annyiszor nevezett Tököly Sebestyén 1572-ben megnemesítetvén, – mint Wagner írja – prédikátumát Tekelházáról kezdte írni. Mivel azonban e helység tán nem is tulajdona, különben is ösmeretlen és igénytelennek látszott, igyekezett családi előnévűl szolgálandó valamely várbirtokot szerezni. A sors Késmárkra esett. 1579-ben már a Laskiak késmárki és savniki urodalmai birtokában voltak. Így lett neve „Késmárki Tököly.“ Felfelé a második lépés egy jó házasság volt: nőűl vette a gazdag nagy-luchei Dóczy Zsuzsannát, és az által a bedeghi Nyáriakkal, Thurzókkal, Homonnayakkal, Révayakkal, Batthyányiakkal, Nádasdyakkal, Forgáchokkal stb. sógorságba jött. 1598-ban Győr visszavétele alkalmával magát kitüntetvén, bárói czímmel az úri rendbe soroztatott, és Bocskai korában már kitünő helyet foglalt el Felső-Magyarország evangelikus rendei közt. Meghalt 1607-ben. Nevezett nejétől Dóczy Zsuzsannától († 1596. jun. 9-én ) a táblán látható tizenkét gyermeke született, kikből azonban csak I. István maradt család fentartónak.
I. István (szül. 1581. dec. 12) 1595–1600-ig beutazta Nyugoteurópát visszajövet kir. apród, majd kir. táblai ülnök let. Első neje 1609-től Hoffman Zsófia 1618. april. 15-én meghalván, beházasodott (1620.) a Thurzók közé, elvévén Thurzó György nádor leányát Katalint, kivel az Árvai vár és urodalom családjára szálla, és II. Ferdinánd iránti hűségében inkább oda hagyta veszni hetvenezer m. forinton vásárolt bodrog-keresztúri urodalmát, mintsem hogy Bethlenhez álljon. Meghalt 1651. nov. 8-án. Eltemették 1652. febr. 11-én Késmárkon. Első nejétől négy, a másodiktól nyolcz gyermeke volt. Az előbbitől fia Zsigmond, a másodiktól II. István terjeszté családját. Leányai közűl Mária (szül. 1624. april. 13.) férjhez ment Károlyi Ádámhoz 1643. januar 11-én, Erzsébet (szül. 1629-ben) férjhez ment Petróczy Istvánhoz 1650. jan. 16-án.
Zsigmond (szül. 1618.) osztályba Savnik várat és urodalmat kapta, a várkastélyt kiujította és felékesítette, kápolnát építetett. III. Ferdinánd tanácsosa, kir. táblai báró volt, sőt a nádori kijelöltek közt is állott. Utóbb a pártütőkkeli egyetértéssel vádoltatván, savniki jószágát 1674-ben a savniki apátság részére a kir. ügyésznek átbocsátotta, maga pedig a kath. hitre tért. Meghalt 1678-ban. Első nejétől Monoki Zsuzsannától egy fia II. Miklós, második nejétől Pogrányi Salomeatól egy leánya Zsófia maradt, ki iránt, hogy bedeghi Nyáry Ferencznek nőűl adassék, 1670. dec. 6-án Szelepcsényi Érsek és Kanczellár is megkereste levelével a vonakodó anyát Pogrányi Salomeát.
II. Miklós anyja után Sárosban a somosi, Zemplinben a monoki, Gömörben a csetneki urodalom részese lett, azonban közbe jött akadályok roppant gazdagodását meggátolták. Meghalt 1679. előtt. Nejétől orbovai Jakussich Zsuzsannától , Balassa Bálint özvegyétől két leánya maradt: Éva előbb Sirchich Istvánné, utóbb Stejdell Lőrinczné, és Erzsébet slavniczai b. Sándor Gáspárné.
II. István (I. Istvánnak fia) született 1623. febr. 5-én. 1654-ben grófi czímet, majd Árva vármegye örökös főispánságát nyerte. Az árvai, likavai, késmárki és rosembergi urodalmak után százezer talléra becsült jövedelemmel birt, s ráthóti Gyulaffy Máriával († 1659.) (iktari Bethlen Mária leányával) 1651. nov. 14-én lépvén házasságra, Erdélyben is nagyértékű jószágokra tett szert. Mint Wesselényi és Nádasdy meghitt barátja, kiknek terveit tetemes pénzöszlettel ügyekezett elősegíteni, 1670-ben árvai erősségébe zárkozott, egyetlen életben maradt fiát a tizenhárom éves Imrét Liptóba a likavai várba kűldötte. Midőn 1670. végén Leopold tábornoka Árvát ostromlá, István már halálos ágyban nyavalgott, és midőn a várat megvették, már halott volt. Meghalt Wagner szerint 1670. dec. 4-én. Két fia Ádám és III. István korán elhalván, leányai közűl: Kata (szül. 1655. april. 18. † 1670. nov. 15.) előbb gr. Eszterházy Ferencznek († 1683. oct. 16.) másodszor gr. Jörger Maxnak († 1698.) végre Löwenberg János Jakabnak lett neje. Mária (szül. 1656. jun. 2-án) előbb gersei Pethő László, azután gr. Nádasdy István, s végre gr. tarnowi Tarnowszky János felesége. Éva (szül. 1659. febr. 1. † 1716. aug. 22.) férjhez ment 1682. aug. 9-én herczeg Eszterházy Pál nádorhoz. E három leány örökösei Erdélyben az ilyei urodalmat, úgy a v.-hunyadi, küküllővári, szigeti és huszti jószágokat Kászoni János utóbb báróvá lett Bornemiszának adták el, ki az utóbbiakat utóbb elcserélte 1723-ban Apaffy II. Mihálynéval Bethlen Katával más jószágokért.
Imre szül. 1657. sept. 25-én. Atyja halálának hirére Likaváról Erdélybe anyai jószágaira vette magát. Gazdagsága s korán nyilatkozott elmebeli tehetségei rendkivüli fejleménynek indúltak, és már első ifjuságában tekintélyt szereztek neki a bujdosók előtt, kik a Wesselényi összeesküvés következményei elől Erdélybe menekültek. E tekintélyt megnövelte azon körülmény, hogy Erdélybe érkezése után röviddel anyai nagybátyja, a magzatok nélkül elhalt Rhédei Ferencz máramarosi urodalmai is reá szállottak. Atyja multja, saját helyzete, neveltetése, szabadságra törekvő szelleme a felkelők fejévé tette őt. Mennyi erély, mennyi eszély, csel és szerencse, fény és bukás kisérte őt fölkelő vezéri pályáján, a történelem lapjaira tartozik. Erdélynek választott fejedelme lett, Magyar ország részeinek ura, sőt a török királynak is kikiáltatá. Sok hányodás, jó és bal szerencse után, mint beljebbezett Török országban Nikomediában a bithiniai öbölben halt meg 1705. sept. 13-án, hol az örmények templomában eltemettetett. Neje Rákóczy I. Ferencznek özvegye, a hősies Zrínyi Ilona volt, ki előbb 1703. febr. 18-án halt meg. Ettől több leánya született, ezek közt Erzsébet (szül. 1683. mart. 26. † april. 3.) de érett kort egy sem ért. Így benne a Tököly család elenyészett.
Sebestyén 1572. ns. 1598. báró † 1607. (Dóczy Zsuzsa); I. István sz. 1581. † 1651. kir. táb. ülnök (1. Hoffmann Zsófia. 2. Thurzó Kata); Ilona sz. 1583. mart. 19. † 1584. máj. 18.; Gábor sz. 1584. nov. 8. † 1585. apr. 9.; Ferencz sz. 1585. nov. 11. † 1587. febr. 13.; Erzse sz. 1586. nov. 19. † 1623.; I. Miklós sz. 1587. † 1617. apr. 22.; Mihály sz. 1589. jan. 13. † 1595.; Pál sz. 1590. † 1591.; Ferencz sz. 1591. † 1592.; Anna sz. 1592. nov. 9. (Osztrosith István); Krisztina.; György.; Márton † 1641. jun. 8. Galgóczon; eltem. Tót-Prónán.; 1-t. Krisztina sz. 1610. sept. 22. † 1611.; Zsófia sz. 1613. mart. 9. † 1619.; Gábor sz. 1615. dec. 13. † 1618.; Zsigmond sz. 1618. † 1678. (1. Monoki Zsuzsi 2. Pogrányi Salomea); 2-t. Imre sz. 1621. †; II. István sz. 1623. febr. 5. † 1670. gróf lett Árvai főisp. (Gyulaffy Mária); Mária sz. 1624. apr. 13. (Károlyi Ádám 1643. jan. 11.); Bora sz. 1625. † 1629.; Krisztina sz. 1627. † 1629.; Erzsébet sz. 1629. † 1650. jan. 6. (Petróczy István); János sz. 1630. † 1633.; Éva sz. 1632. † 1633.; II. Miklós (Jakussich Zsuzsi); Zsófia 1670. (bedeghi Nyáry Ferencz); Éva (1. Sirchich Istv. 2. Szejdell Lőr.); Erzse (slavniczai báró Sándor Gáspár)
II. István sz. 1623. feb. 5. † 1670. gróf lett Árvai főisp. (Gyulaffy Mária); Ádám sz. 1652. sept. 30. † 1652. oct. 28.; III. István sz. 1654. máj. 2. † 1655. dec. 24.; Kata sz. 1655. april. 18. † 1670. nov. 15. (1. gr. Eszterházy Ferencz 2. gr. Jörger Max. 3. Löwenburg János Jak.); Mária sz. 1656. jun. 6. (1. Pethő László 2. gr. Nádasdy István 3. gr. Tarnowski János); Imre sz. 1657. † 1705. erdélyi v. fej. (gr. Zrínyi Ilona); Éva sz. 1659. febr. 1. † 1716. aug. 23. (hzg. Eszterházy Pál nádor); Erzsébet sz. 1683. nov. 26. † 1683. apr. 3.; stb.
A család czímere – mint fölebb a metszvény is ábrázolja – négy felé osztott vért, egy közép kisebb vérttel, melynek arany udvarában kétfejű fekete sas látszik. Az 1. és 4-ik ezüst udvarban, valamint a 2. és 3-ik kék udvarban is arany oroszlán hátulsó lábain áll, kivont kardot tartva. A vért fölötti sisak koronájából szintén koronás oroszlán emelkedik ki, kivont kardot tartva. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös. Néhol két udvarba tigrisek iratnak.