EGY JELENET

Full text search

EGY JELENET
A Ház mai ülésén megkezdték a büdzsé-vitát. Beszéltek: Hegedüs előadó, Helfy Ignác, Molnár József, okosan szakszerűen, bár meglehetős figyelmetlenség közt. Egyetlen odaadó hallgatójuk volt csak: Kecskemét új képviselője, Bartók Lajos.
Dúló csaták után végre bejutott a Bolond Istók szerkesztője a Házba és most már nem egy napra, mint öt év előtt, amikor még meg se melegedett a helyén, már becsapták mögötte az ajtót. Most öt esztendő mosolyog eléje. Ámbár a szélsőbalon aggodalmasan suttogták, mikor belépett.
Jaj nekünk… amilyen pechje van ennek a Bartóknak, egy hét alatt okvetlenül feloszlatják a Házat.
Bartók pedig letelepedett az első padba, s onnan el sem mozdult az ülés végéig. Kellemetezve hagyta, hogy átjárja csontjait a rég nélkülözött t. házi levegő és hallgatta buzgón a szónokokat. Lassan, álmosítón, bugyogtak mellette Helfy ajkairól az ezrek, a milliók, a százmilliók… Már senki se volt kíváncsi a beszédre, mindenki ismerte az előző évekből, csak Bartók figyelt aggodalmasan minden szóra és nyelte gyönyörrel a csörömpölő rengeteg számokat.
No, szegény Krajtsik szólt az írói karzaton Náday (aki ott leselkedett képviselő-karikatúrákra). Ez sem alhatik többé nyugodtan.
De hol is van Krajtsik?
A Bolond Istók által megzaklatott férfiú, akit ebből az élclapból csak alvó állapotban ismer a közönség, ott ült a naplóvezető helyén és szundított. Bóbiskolt is hozzá, hol a jobb, hol a bal tenyerére támasztva fejét. Mintha mit sem változtatott volna a világ során a kecskeméti választás.
Náday erre egy névjegyet menesztett a vakmerő honatyához, rajta e pár szóval:
»Jó éjt! Jó éjt!«
Krajtsik fölrezzent és a karzathoz jött az ismerős üdvözlésére.
– Hogy ízlett a nyugodalom? kérdé Náday gúnyosan.
Pompásan. A Helfy beszéde alatt mindig pompásan ízlik.
A képviselő arca oly nyugodt, gondtalan, hangja oly közönyös volt, hogy Náday bámulata nem ismert határt.
De mikor itt van már a Házban a Bolond Istók. Gondolja meg!
Éppen azért.
Hogy-hogy?
Mert az álom róla ragadt rám.
Az egész karzat a szélsőbal első padjára tekintett, s íme ott ült Bartók a szónokló Helfy oldalán szendén, lehajtott fejjel, mozdulatlanul, mereven bámulva a zöld padra… lehunyt szempillákkal.
Kis fehér papírlap futott kézről kézre a szélsőbalon az Istók szerkesztője felé. Ezt már a diadalmas Krajtsik küldte. Az utolsó kéz fölriasztja a címzettet s az álommámoros szemekkel a következőket olvassa a papírról:
»Van nemezis… Jó reggelt!«

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi