Dárdai Sándor déli tizenegy és tizenkettő közt (szerencsétlen órának tartják) összecsapta az aktákat s leszállt nagy éljenzés közt az előadói székről.
Szokatlanul érezte magát odalent s felsóhajtott:
– Szinte fáj már elszakadnom a javaslattól.
Ha a miniszterelnök hallja, mondhatta volna:
– Hát eredj vele a főrendiházba.
Hiszen úgyis most lesznek valamikor a kinevezések hat tagra. (Sőt, ha a miniszterelnök csak a »Pesti Hírlap«-ot olvasná, egy hetediket is kinevezhetne – Ghyczy helyett.)
Nagy ostromok előszelével indult meg ez a vita… A hadikészülődések zaja föllármázta az országot. Kivált a habarékpárt hetykén dübörögtette ágyúit nagy robajjal a lapjaiban.
S mi lett a vége?
Az, hogy a javaslatnak nem esett semmi baja, hanem a habarékok egymásra lövöldözének – s ahogy mondani szokás – emberben és poggyászban náluk nagy kár esett.
Mára különben már csak három § jutott, csakhogy Mocsáry Lajos azt is megsokallta s végképp törültetni indítványozta a 94-iket.
De Tisza így okoskodott magában: ha már a 93-ból nem engedtem többet egy kikezdésnél, most a háromból engedjek egy egészet? Nem én. Még ha Bezerédj kérné sem.
S nem is engedett.
Az utolsó kettőt aztán elfogadták szó nélkül.
És most már boldoggá lévén téve az ország – a Ház hozzálátott Egyiptom pénzügyeinek rendezéséhez.
(Szavamra mondom, nem tréfálok – tessék a komoly tudósítást elolvasni.)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.