MIT VEGYEN MAGUKNAK A PAPA?
MIT VEGYEN MAGUKNAK A PAPA?
Igen, igen, magukról van szó, kedves picinyeim! Ne hagyják magukat, kérem, mert ez most a magácskák szezonja: jön a fehér karácsony.
A csúf Mikulás már elment, aki a gyerekeket megijesztette, most már a Jézuska jön majd, aki csak örömet fog okozni.
Ha kiteszik az ablakba a csizmácskáikat és cipőiket, bizonyosan telerakja ő s még a karácsonyfára is jut.
Igaz, hogy nem lehet tudni: mit hoz, mit nem hoz a kedves Jézuska. Az az ő titka egész a gyertyagyújtásig – de mondok én mégis egy jó tanácsot.
Mert protekció van ám ahhoz is. Úgy áll tudniillik a dolog, hogy a Jézuska adja ugyan a pénzt, de mégis a papa és a mama veszi meg az ajándékokat, mert a Jézuska még odáig nem vitte annyira, hogy eljárjon a boltokba alkudozni a kereskedősegédekkel.
Hát éppen azért meg lehet úgy szépszerével súgni a papának, vegye meg Győry Vilmos bácsi gyönyörű könyvecskéjét, az »Ünnepi ajándék«-ot, mert annál szebbet, kedvesebbet még képzelni sem lehet.
»Mindennapra egy képecske,
Minden képhez egy versecske.«
Minden képhez egy versecske.«
Csak ennyit ígér Győry bácsi (e kitűnő írónk, ki e gyermekkönyvben több kedélynek, bensőségnek és humornak adta jelét, mint sokan nagyhangon hirdetett »összes műveik«-ben), csak ennyit ígér, de többet ad, mert e képecskék igazi remekművek, s a gyermekvilágnak oly ragyogó tükre, hogy elandalodva tesszük le.
Irodalmi rovatunkban már volt szó az »Ünnepi ajándék«-ról. Ezúttal csak egy kis mutatványt közlünk belőle, újólag ajánlva ezt melegen a kedves apróságoknak.
A karmantyú nagyon illik,
Kis lányoknak, asszonyoknak,
De a fiuk – helyesebb lesz –
Ha meleghez, ha hideghez
Jó idején hozzászoknak.
Kis lányoknak, asszonyoknak,
De a fiuk – helyesebb lesz –
Ha meleghez, ha hideghez
Jó idején hozzászoknak.
*
Szürke felhők már szakadnak,
Zöld levélkék már fakadnak,
Nyájasabb a napsugár;
Szürke felhők már szakadnak,
Zöld levélkék már fakadnak,
Nyájasabb a napsugár;
Jöjj tavasz, jöjj, – kis madárka,
Gyermek, ember, ifjú, lányka,
Fű, fa minden várva vár!
*
Üsd ide, dobd át, várom a labdát
És ez ütővel, rája lesővel
Fejbe zuhintom, vissza suhintom.
*
Ugyan mit nézsz, kis barátom?
Ahá, értem, tudom, látom:
Ott a fán csörög egy szarka,
Illeg-billeg hosszú farka!
*
Itt van újra, újra eljött szeptember hó eleje,
Újra elmúlt a nyugalmas szünnapoknak ideje;
Újra kezdem iskolámat: kérlek, áldott Istenem,
Jóvoltoddal, kegyelmeddel újra légy te is velem!
*
Nézi, nézi a vidéket,
Puszta erdőt, sárga rétet
S száll a sóhaj: Oh, be kár,
Hogy minden oly puszta már!
Gyermek, ember, ifjú, lányka,
Fű, fa minden várva vár!
*
Üsd ide, dobd át, várom a labdát
És ez ütővel, rája lesővel
Fejbe zuhintom, vissza suhintom.
*
Ugyan mit nézsz, kis barátom?
Ahá, értem, tudom, látom:
Ott a fán csörög egy szarka,
Illeg-billeg hosszú farka!
*
Itt van újra, újra eljött szeptember hó eleje,
Újra elmúlt a nyugalmas szünnapoknak ideje;
Újra kezdem iskolámat: kérlek, áldott Istenem,
Jóvoltoddal, kegyelmeddel újra légy te is velem!
*
Nézi, nézi a vidéket,
Puszta erdőt, sárga rétet
S száll a sóhaj: Oh, be kár,
Hogy minden oly puszta már!
