BUS-BACH PÉTER
BUS-BACH PÉTER
Férfiat énekelek. A nagy Busbachot zengi lantom húrja. Mert testre kicsiny, de mamelukságra nagy.
Ha az »úr«-ból mameluk lészen, az még mindig olyan, mint a hajlékony vessző, kis szellő nem mozdítja, nagy szelek vagy balra, vagy jobbra hajlítják, – de ha a burgerból lesz mameluk, az már olyan, mint az érzéketlen tuskó, csak ülőhelynek jó, vagy a tűzre.
*
Busbach összes múltját és jelenét a neve magyarázza. Azelőtt az ellenzékhez, a bús magyarokhoz tartozott. Azelőtt ő is bús volt, most pedig, mióta képviselő lett, azóta valóságos Bach.
Nincs abban egy porcikányi függetlenség sem, nem hogy öt forint 25 krajcárnyi hazafiság lenne benne naponkint.
*
Az úgynevezett nagyszájú emberek közé tartozik. A nyelvét, mint a váci asszonynak, külön fog kelleni agyonütni a halála után.
Ha minden rossz beszédét, amit eddig itt-ott tartott, kinyomatná, műveinek egy-egy példányából még egy Somogyi könyvtárt lehetne ajándékozni Szegednek.
De ha csak a jó beszédeit venné be, éppen úgy nézne ki elokvenciájának monumentuma, mint a Vizvári »összes művei« Odry Lehelnél.
Az Odry könyvtárában ugyanis van egy üres papirosból álló díszkötetű könyv, ezzel a felirattal: Vizvári »válogatott művei«.
*
Herr Busbach különben prókátor mesterember.
A mesterembert szándékosan ritkítjuk, mert ő csakis mint mesterséget űzte azt.
S az üzlet jól jövedelmezett. Volt egy kis klientélája is, van egy-két háza és egy csinos villácskája Ausseeban.
Most már csak egy rendjelecske kellene még!…
…Meglesz, herr Vetter, ne búsuljon!
*
Az emberek azonban mégis gazdagabbnak hitték őt, mint aminő. Úgy látszik, nagyon szegényen vonult el működési pályájáról.
Az gondolták: Busbachnak meggyőződése is van, – de bebizonyult, hogy nincs.
Csalóka Péter úr, a városi közgyűléseken nagy vitéz volt, támadott, mint egy Don Quixotte, harcolt, küzdött és hadonászott minden ellen, ami felülről jött.
Tisza Kálmán egy napon a választások előtt így szólt tanácsosaihoz:
– Noe is mindenféle állatot bevett a bárkájába. Én is be szeretnék venni. Bűnbakom már volt, Busbakom még nem volt. Jó volna megvenni ezt a Busbakot.
– Ennek csak egy ebéd kell, kegyelmes uram!
S úgy lőn, amint beszélték.
Egy ismeretes mameluk meghítta ebédre Busbakot, s Tisza Kálmán mellé ültették.
Mint ellenzéki ült le, mint kormánypárti kelt fel az asztal mellől.
*
Ez volt a Busbak víg története.
S ez az oka, hogy tegnap a képviselőház pénzügyi bizottságában semmi megróni valót nem talált még a rendőrségen sem.
A derék Busbak meg van elégedve mindennel és mindenkivel.
Hanem a választói közül bezzeg senki sincs megelégedve a derék, becsületes Busbachhal!
