AKI A CSEH SZÍNHÁZAT FELGYÚJTOTTA
AKI A CSEH SZÍNHÁZAT FELGYÚJTOTTA
Midőn istenben megboldogult József nádor meghalt, az ő halálát követő napon égett le a budapesti német színház.
Mintha fáklyafény lenne az égő épület, a ravatalához. És a gyújtogatót sehogy sem lehetett felfedezni.
E két incidens összeesése alkalmából a következő jóízű mennyei történetet komponálták ki az elmés táblabírói agyvelők, s cirkulált is egy darabig a tekintetes urak közt – persze csak úgy élőszóval.
József nádor lelke – úgymond – elválván porhüvelyétől, az égbe röpült s megkopogtatván a menny kapuját, Szent Péter mogorván kérdi:
– Ki az?
– Én vagyok.
– Miféle én?
– Én József, Magyarország nádora.
– Mit parancsol fenséged?
– Be akarok jutni a mennyországba.
– Igen? Hát tett-e valami jót a magyarokkal?
Soká gondolkozott a nádor, törte a fejét, de végre is kénytelen volt azt felelni:
– Bizony semmire sem emlékszem, kedves barátom.
– Akkor sajnálom, de nem ereszthetem be.
Másnap megint kopog a kapun József nádor.
– Ki vagy?
– József, Magyarország nádora.
– Tett-e valami jót fenséged a magyarokkal?
– Tettem bizony, kedves barátom. Felgyújtottam ma a német színházat, hogy a németek is kénytelenek legyenek a magyarba járni.
Szent Péter hirtelen szétrántotta a mennyei kapu mind a két szárnyát:
– Tessék besétálni, fenséges uram.
Így jutott be József nádor a mennyországba.
*
Hanem az a Janowszki Vendel, aki a cseh nemzeti színházat felgyújtotta; az nagy bolond.
Mert ha már felgyújtotta a cseh színházat, minek vallotta ki?
Vagy ha már kivallotta, minek vallotta ki Pilsenben?
Mert ha el bír jutni titkárával Magyarországig s itt vallja be – hát még bekerülhetett volna a pótválasztásoknál négy kerületből is a képviselőházba.
Szegény Wendel! Meg volt rá a jogcíme, hogy népszerű lehessen, – s íme, »rab« lesz és el fogják ítélni.
Hanem hát azzal hibázta el, hogy »cseh«-nek született és mint cseh gyújtotta meg a »Cseszko Dvadló«-t.
Fogadja részvétünket!
