296. sz., december 19. SZEGED DEC. 18.
296. sz., december 19.
SZEGED DEC. 18.
SZEGED DEC. 18.
Az országgyűlés el lett napolva és a képviselők hazamennek családi körben élvezni a közelgő ünnepeket.
Mielőtt azonban ezt tették volna, a nemzet karácsonyáról gondoskodtak, és mint kedves ajándékot hátrahagyták – a szállítási adót és hátrahagyták volna a fogyasztási adókat is, ha abban meg nem akadályoztatnak az ellenzék által.
Kevés öröm és dicsőség jár bizony mostanában a képviselői mandátummal. A Házban le kell nyelni a mameluknak az ellenzék keserű vádjait és szemrehányásait, amelyek annál fájdalmasabban esnek, mivel alaposak és igazságosak. Otthon pedig a választók körében szintén csak vajmi kevés hálára számíthatnak.
Minden kerületnek megvannak a nagy országos bajok mellett saját kisebb bajai. Az egyik kerületnek ínséges kölcsön kell, a másiknak vízszabályozási panaszai vannak, a harmadikat a vadvizek, a negyediket az adóvégrehajtó bántja; a többieknek pedig vagy egy kis vicinális vasút kell, vagy más költséges, csak államsegéllyel létesíthető aspirációja van.
A képviselő persze programjában szentül fogadja, hogy törekvéseinek egyik főcélját képezendi kerülete kívánságának érvényesítése. Ha régi, gyakorlott politikus az illető képviselő, akkor tisztában van magával, hogy ígérete mit ér. Ha pedig új ember, és még hozzá fiatal, maga is elhiszi mindazt, amit választóinak elmond.
Képviselői működése aztán nem egyéb, mint keserű csalódások folytonos ismétlődése. Ha kormánypárti a képviselő, akkor a miniszter lekötelező mosollyal (megjegyzendő, ha a minisztert nem Tisza Kálmánnak hívják, aki csak ebéd után mosolyog) és kézszorítással fogadja kérelmét és figyelmezteti, hogy rettenetes módon vigyáz az ellenzék a kormány körmeire, és rögtön rákommint, mihelyt neszét veszi egy kormánypárti kerületnek nyújtott kedvezménynek. Legyen azonban türelemmel, majd adandó alkalommal megemlékszik a képviselő úr által pártfogolt ügyről.
A képviselő türelmes, de annál türelmetlenebbek a választók. Ha választás előtt lobogó zászlókkal és dübörgő bandériumokkal fogadták, ha egetrázó éljenzéssel (az igaz, hogy egy kissé borízű éljenzések voltak, de ezt akkor nem vette észre) mondjuk, ha egetrázó éljenzésekkel üdvözölték az utcákon végigrobogó hintójában, most meglepetve tapasztalja, mily hideg a fogadtatása. A főkortesek, jó napot mondva, mindannyi kérdőjelek, melyek azt jelentik, hogy hazajöttél, jól van: de miért jöttél a vasút, a vízszabályozás, az ínséges pénz nélkül? A képviselő izzad és elmondja a miniszter válaszát. E naptól fogva a főkortesek hidegen köszönnek és a választók, – ezek azt mondják, hogy ő is csak olyan, mint a többi, megcsalta a népet.
Az ellenzéki képviselőnek a kormány még azt sem ígéri, hogy tekintetbe veszi kerülete kívánságát, legyen az bármily méltányos, sőt jogos. Az ellenzéki kerületek a kormány mostohagyermekei, ezeknek csak virgács kell. Kapnak is katona-beszállásolást, ha nagyon rakoncátlanok, lovasságot, kapnak adóvégrehajtót és egyéb kormányáldást. De legalább az ellenzéki képviselőnek marad egy vigasztalása. Választóival együtt szidhatja a kormányt és ez jól esik, de meg is érdemli. Azonban a főkérdés, a kerület kérdése ezáltal legalább nincs veszélyeztetve.
Ami az első fogadtatás után következik, az aztán tűrhetőbb. Az anyós ugyan nincs megelégedve a szerzett dicsőséggel, pedig a választás ugyancsak méregdrága volt, az após pedig beszél az elhanyagolt gazdaságról, ügyvédi irodáról, vagy hivatalról, ha pedig a hitestársnak beszámolt viselt budapesti dolgáról, éspedig kielégítő eredménnyel állta ki a vizsgát, akkor végre örülhet a családi tűzhely nyugalmának és tarokkozhat a kaszinóban, társas- vagy népkörben, ahelyett, hogy ugyanazt a pártklubban végezné.
A képviselők különben megérdemlik a rájuk váró ünnepi nyugalmat és örömet, megszenvedtek érte. De megszenved még jobban a nemzet, amelyre a jó isten tudja, hogy mikor derül egy valódi ünnepnap, a nehéz teherviselés kipihenő napja, amelyet szintén ugyancsak megérdemelne.
Az ünneplő képviselőknek végre csak azt kívánjuk, hogy gyermekeik karácsonyfájára kedvesebb ajándékot aggassanak, mint a nemzetére, hogy bizonyuljanak jobb család apáknak, mint amilyen honatyák voltak.
