246. sz., október 20. TISZA KÁLMÁN ÉS A HONVÉDEK

Full text search

246. sz., október 20.
TISZA KÁLMÁN ÉS A HONVÉDEK
Egy jeles külföldi író, ki sötét századának meggyújtá a fölvilágosodás fáklyáját, valamelyik művében az akkor divatos párbeszédalakban tárgyalja az állam némely intézményeit. Többek közt vitázói fölvetik a terméketlen osztályok szerepét az államban.
– Miként boldogulhatna hazánk – mondja az egyik – , amidőn több nálunk a pap, mint a katona.
– Kérlek, barátom – válaszol a másik –, képzeld magad gazdag, termőföld urának. Bő aratást vársz a munkád után. Szomszédod is hasonló helyzetben van. A te vetésedet elpusztítják az egerek, a szomszédét pedig a hörcsögök. Már most mondd csakugyan, mi különbséget találsz abban, hogy az egerek, vagy a hörcsögök fosztanak-e meg homlokod verejtékének gyümölcsétől?
– Értelek, barátom, s igazad van. E két esetnek egy és ugyanaz a következménye. Ki vagyok fosztva.
Ez a párbeszéd minden költségvetésünk alkalmas és találó jelszava gyanánt szolgálhatna. Magyarország az a szomszéd, amelyiket a katonák pusztítanak el, és hasonló helyzetben vannak világrészünk legfőbb államai.
És meddig fog ez még tartani? Meddig fogják még a népek tűrni, meddig fogják tűrhetni ezt az erőpazarlást?
A közös költségvetésben a jövő évre ismét fokozott igényeket támaszt a hadügyminiszter. Míg hazánkban képtelenek vagyunk a kulturális fejlődésünkre szükséges intézmények létesítéséhez a pénzt előteremteni, míg költségvetésünkben 40 millió forint a hiánylat és kétségbeesve azt a kérdést intézzük magunkhoz, hogy mi lesz a vége ennek a gazdálkodásnak, mely mindent kölcsönvett pénzzel kénytelen fizetni, miután az adózók teherviselési képessége egész a netovábbig van igénybe véve: addig nem átall a hadügyminiszter újabb hekatombákat követelni a telhetetlen moloch, a militarizmus oltárára.
Tisza Kálmán kormánya annyira süllyedt már, hogy a hadügyminiszternek nemet mondani bátorságot nem talál. Jól ismeri a pléhgallérosok hatalmát az udvarnál, jól tudja, hogy hiába rendelkezik ő többséggel a parlamentben, ha a kardcsörtetők követeléseinek ellentmond, elhomályosodik hatalmának és dicsőségének napja – megbukik. Magyarország sorsát vezetni azonban csak oly férfiak lehetnek hivatva, akik a haza érdekét többre becsülik a bársonyszék gyönyöreinél. S bármily befolyással is rendelkeznek a pléhgallérosok, megtörik az a hazafias kormány akaratán, ha az valóban a nemzet bizodalmát bírja, ha többsége nem oly gyenge, mint a nádszál, amelyet meghajlít minden szellő.
De amily gyenge és engedékeny Tisza fölfelé, épp oly kíméletlenül merészli arcul csapni a nemzeti érzületet, a hazafias közvéleményt.
Tisza kormányzása alatt történik, hogy Seemann meggyalázza a nemzeti lobogót, a nemzeti becsületet, hogy a fővárosban nagy nemzeti sport napján a nemzeti színek hiányzanak az állványokon, és hogy a horvátok kerülik a magyar nyelv tanítására fölállított tanszéket, s tömegesen tódulnak az orosz nyelv előadására.
De mindez még kevés. Megtörtént Marosvásárhelyen az a hallatlan botrány, hogy a dicső Bem tábornok szobrának leleplezési ünnepéről eltiltatnak, vagy alattomosan a részvételben akadályoztatnak a szabadságharc bajnokainak utódai: a magyar honvédek. Hiába táviratozott ez ügyben a rendezőbizottság a miniszterelnökhöz. Tisza még válaszra sem méltatá a bizottságot. A honvédség ünnepnapján pedig gyakorlati marsra parancsoltatott úgy a közös hadseregbeli, mint a honvédségi katonaság, s így Bem szobra előtt, ahol ölelkezett lelkesedésben a polgár s a valódi nemzeti katona, a szabadságharci honvéd, egyetlenegy honvédegyenruha nem volt látható.
Hát azért áldozza föl a haza népe utolsó fillérét arra, hogy a közös, nem nemzeti hadsereg mellett a nemzeti honvédséget fönntartsa azért, hogy a honvédségnek a nemzeti érzülete kiirtassék, hogy ez is nem a hon, hanem csak a birodalom védelmére szolgáljon. Így nagy csalódásban ringatja magát a magyar nép, mely egy fillért sem fordítana a honvédségi intézményre, ha nem azt hinné, hogy ez nemzeti hadsereg.
A törvényhozásnak kötelessége lesz számon kérni Tisza Kálmántól ennek az eljárásnak indokait. De aztán ne elégedjék meg a miniszterelnök kitérő válaszával. Tudja meg az egész valót, mert erre joga van úgy az országgyűlésnek, mint a nemzetnek.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi