A HANGVERSENY

Full text search

A HANGVERSENY
A zágrábiak és Zágráb-vidékiek sorsa, kiket a földrengés oly mélyen sújtott, Magyarország egyetlen vidéki városában sem keltett oly nagy részvétet, mint Szegeden. Napok óta folytak a készülődések a közönség közt s napok óta az volt az uralkodó kérdezősködés: »Van-e önöknek asszonyom, vagy uram, jegyük a holnapi hangversenyre?«
A színház minden jegye elkelt, s még egyszer annyi is elkelt volna. A színház bejáratánál még hat páholyt kellett hevenyészni, melyek érdekes kinézést nyújtottak a máskor nem annyira cicomás teremnek. Úgy nézett ki, mint egy római amfiteátrum. Sőt, ha arról nem feledkezünk meg, hogy két páholyt a balszárnyon a legszebb hölgyek foglaltak el, úgy nézett ki, mint valami mennyei megyegyűlés, ahol angyalok a bizottsági tagok.
A hangverseny, mint az köztudomású, színielőadással volt összekapcsolva, melyet Salamon Zsigmond úr rendezett nagy buzgalommal, s mely egyike volt a program legélvezetesebb részeinek. Különösen Szabó Lajost és Haner Mariska kisasszonyt kell kiemelnünk, mely utóbbi szeretetreméltó, természetes és eleven volt. Koczor János úr szintén kitűnően volt maszkírozva s jellemzően játszott, sőt a többi műkedvelők is, Pókay Elek a kertész szerepében, Magyar Miksáné úrhölgy, Zsótér József stb. derekasan megállták helyeiket s sok tapsot és virágot kaptak. About élénk »Rablógyilkos«-a igen jól volt megválasztva, a tekintve a sok vajúdást, mellyel az előadás született, az ensemble majd csaknem bámulatos volt.
Az előadás után vette kezdetét a tulajdonképpeni koncert. Goldmark Bevonulási indulójával, melyet a színházi és a szegedi első zenekar adott elő Langer úr vezénylete mellett, tapsokat aratva.
A »Prológ« következett ezután. Síposné asszony gyönyörűen szavalta, s percekig tartó tapssal jutalmazta érte elragadtatásában a közönség.
Most a zenegourmand-ok élvezetére került a sor, s volt ebből is elegendő.
Ziffer Jozefa kisasszony zongorajátéka volt körülbelül, ha nem csalódunk, a hangverseny fénypontja. A szabadkai szép asszony, kiben mi csak egy szép, érdekes, műkedvelőt láttunk, igazi művésznőnek mutatta be magát. Mind Beethoven, mind Chopin szerzeményeit oly präcise játszotta s annyi verve-vel, hogy önkénytelen volt a hatás, éspedig jelentékeny hatás.
Különösen érdekes volt a Beethoven-rész, melyet még a királyi biztos is végighallgatott, s csak az 5-ik számnál távozott. Azért is érdekes volt e rész, mert ma történt először Szegeden, hogy egész zenekar kísérje a zongorázót. Ez is egy lépés előre.
Még tán ezeknél is jobban tetszett a közönségnek a megnyerő arcú kis művésznő utolsó darabja, Brahms: Magyar táncok. A taps a függöny legördültével mindaddig nem akart szűnni, míg a kisasszony újra meg nem jelent, s nem játszott el még egy darabot.
Enyváry Sarolta díszes fehér toalettben jelent meg, a Hugenottákból az apród dalát énekelte el szépen. Mondanunk sem kell, hogy őt is lelkesen megtapsolták.
Tíz óra felé került sor a program legutolsó pontja, a »Honvédek csatadalá«-ra, melyet a két szegedi dalárda énekelt, a magán részt pedig Schäffer Vilmos úr. Impozáns látványt nyújtott a tömérdek fekete kabát a színpadon, s egy nagy tapsban veszett a hangverseny vége.
A szétoszló közönség egy élvezetesen töltött este emlékét vitte el magával.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi