203. sz., szeptember 2. A ZSIBVÁSÁR

Full text search

203. sz., szeptember 2.
A ZSIBVÁSÁR
Megélénkültek az utcák. Mundus se expediet. Elmentek a nagy gyerekek, a biztosi tanács tagjai, s megjöttek a kis gyerekek, a fülesbagollyal ékeskedő Minerva hű magzatai, kik Minervánál ugyan sokkal közelebb állanak az asztalos mesteremberekhez, amennyiben egész éven át a padokat fogják faragni, belevésve azokba monogramokat, mindenféle kínai figurákat, s a diák-ideálok neveit, »Nelli«, »Mari«, »Etelka« stb. De a kis múzsafiak mellékesen tanulással is foglalkoznak, s a tudomány oly vékonyan csepeg az interpretációkból az agyvelőkbe, hogy okvetlenül könyvre is szükség van, amellyel minden időkben föl lehessen idézni, mint a kísértetet, a professzor úr tudományát. Igen, igen, csoda történik, kapósak lettek a könyvek, s a Kárász utcán a Várnai kereskedése előtt nagy tumultusok képződnek nyüzsgő fiúkból, kik vidám arccal, zsibongva, zajongva űzik az ősmagyarok vásárát, a »csereberé«-t.
Nagyszerű és mulatságos üzlet ez! A tavalyi tudományt elcserélni a jövő éviért. Ez nem történhetik közvetlenül. Mert mi hasznát venné a harmadik osztály küszöbét átlépett fiatalúr a második osztályba lépő fiatalúr könyveinek, ha könyveket cserélnének? A pénz játssza a közvetítő szerepet. Csörögnek a hatosok, s az éktelen lármában csak ritkán hangzik föl érthetőleg egy-két szó: »Ki ad öt hatost Szepessyért?« – »Az ördögnek kéne ilyen piszkos Szabóky!« Némelykor kiüt egy-egy »keleti kérdés« is, s csattognak az ócska könyvtáblák, mint fegyverek, egymás hátához vagdosva. A mokányabb gyerekek vére nem állja a békességet, rögtön konfliktus támad, mert ok van rá ezer és egy. Ha a francia forradalomban fölakasztottak valakit egy fogpiszkálóért, Várnai előtt sokkal kisebb dologért is eldöngetik egymást a pajkos diákok. Én istenem, mennyi bonyodalom fordul itt elő! A megvett természetrajzból hiányzik a közepe táján két vagy három lap. Elszomorodik a kis bagoly diák, mikor megvéve azt figyelmesebben átnézi, visszakéri pénzét. De bizony vissza nem adja azt többé a »másodéves«, ki örül, hogy túladhatott csonka könyvén, s most már »hatalmi kérdés«-t csinál abból, hogy a könyvet nem veszi vissza. – Amint illik, a kisebbik nebuló húzza a rövidebbet, mert igazság ide, igazság oda, aki erősebb, annak van igaza; osztán hiszen majd őbelőle is úr lesz, ha felsőbb klasszisba kerül, s ő hatalmaskodhatik majd a gyöngébbek fölött.
Érdekes csoport az úgy együtt; ott folynak az ismerkedések, egyszerűen, igénytelenül, és mégis ez az a viszony, amely még tán a házasságnál is erősebb, mert holtig fog tartani. A nagyobb diákok már nem vegyülnek a »csirkék« közé, néma méltósággal lépkednek el arra, oda sem merve nézni, csak lopva vetnek egy tekintetet – az ő közelmúltjukra, melyet már készek megtagadni, bár édes is rá az emlékezés. Ritkán lehet hallani egy-egy sikerültebb mondást, mint az az öreg paraszté volt, ki bejövén Szegedre a feleségével együtt, kivel tizenhat év óta nem járt már itt, mikor egy csomó tanulót megpillant a piacon, ámulva csapja össze kezeit: »Nini, anyjuk, ezek a múltkori diákok most is azon mód itt vannak! Beste gyerekei, nem nőttek ezek azóta semmit!« Van valami a dologban, ezek a gyerekek, akik ott zajongnak a Várnai könyvkereskedése előtt, ma is éppen úgy ott voltak, mint ahogy ott lesznek mához egy évre. Ez egy eleven kép, és mégis olyan, mintha papíroson lenne, s a Várnai-cég kiakasztaná minden szeptember elején.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi