27. sz., augusztus 30.
27. sz., augusztus 30.
Az a hét sváb, aki valamikor egy nyulat kergetett, együttvéve sem volt olyan vitéz ember, mint jelenlegi maradékuknak orgánuma, az Oesterreich – ungarische Wehrzeitung.
Nézzék meg fentebb olvasóink, mit ír ellenünk.
Vajon ki lehet az a fickó, aki e kamarilla-szagú dolgot megírta? Aki piszkos nyelvével tajtékot túr és köpködi felénk.
Ne keressük: ki ő? Hátha már találkoztunk vele valahol mint – kucséberrel.
Nyomorult cseh!
Még ő nevezi »felszabadított rabszolgáknak« a magyarokat, ő, tagja azon satnya népfajnak, mely még születni is a policáj engedelmével szokott.
*
Meglehet, hogy e piszkolódó cikk is úgy született. A policáj vagy a granicsár politika rendeletére.
Le van abban piszkolva a nemzet, suhancnak nevezve legszeretettebb és a legnemzetiesebb tisztviselői, lebocskorosnemesezve az intelligencia, disznóól-politikának nevezve Hollós Mátyás király nagy nemzetének magas törekvései.
És miért?
Mert nem sütünk annyi prófontot, hogy az egész Lajtán-túl abból ehessék hét esztendeig, s mert nem adunk annyi forspontot a granicsároknak, amennyi kelletik ahhoz, hogy – mint hajdan Sadova alul – ne kelljen gyalog elszaladniok.
Bizony, a futás mindig kényelmesebb – kocsin.
Összeszid, amért nem engedelmeskedünk Tisza miniszternek.
Hallja ön ezt, Tisza Kálmán úr!
Kellett önnek ez a védelem?
*
Ön bizonyára túlhajtott a célon, Tisza Kálmán úr!
Mert a »Wehrzeitung«, dacára, hogy ön miatt szid össze minket, azért mégis azt kívánja, hogy ön alul kiforduljon a miniszteri szék.
A »Wehrzeitung« Haynaut óhajtja ide.
A »Wehrzeitung« nem ösmeri önt tökéletesen.
Ha ösmerné, meg volna elégedve.
*
Don Quixote-oknak van e szemét lapban elnevezve az alispáni náció.
Némileg találó. Mert forgó szélmalmokkal, a vakondokpolitika griffjeivel küzd.
Hanem ami a fokost illeti, ezt kár volt kigúnyolni.
A Wehrzeitung-beli urak legalább régi ismerőseik iránt viseltethetnének kegyelettel.
Sokszor csókolózott már velük az a fokos.
Igaz, hogy nem láthatták; mivelhogy hátulról történt az ismeretség.
Ott is annak mai napig hátukon a – fotográfiája.
Bosznia alkalmas medalion lesz hozzá!
