szeptember 22. 262. sz.,
szeptember 22.
262. sz.,
262. sz.,
Franciaország olyan, mint a vihar előtt.
Gyűrűzni kezd. S a gyűrűk egyre szélesebb körvonalakat öltenek, rohamos szédítő sebességgel szorulva összébb-összébb egy forgó pontba, melynek örvény a neve.
Mac-Mahon új manifesztuma igazi Prém József-termék, azaz logikátlan és ellentmondó.
A marsall úr nem tekintve, hogy az öndicséretnek kellemetlen az illata, mégis a saját émelygős modorban elősorolt érdemeit tartja a választók orra alá.
Ígéri az alkotmány épségben tartását.
S fenyegetőzik, hogyha a többség akarata az övével ellenkezésbe jönne, ő annak nem fog engedelmeskedni.
Nos, ez bizony szeretetreméltó épségben tartása lesz az alkotmánynak!
A gazság és ármány lólábai – már nemcsak kikandikálnak a hamis tóga alól, de már taposni kezdik az alkotmányt, a köztársaságot.
És bizony kétes, mit hoz október 14-ike, a döntő nap.
Mac-Mahon marsall kezében a hatalom, a katonák, a pénz, megvesztegetett lelkűek és a zavarosban halászók.
Míg szemközt egyedül az – Igazság.
Cassagnac gúnyos és ocsmány szavai, melyeket Thiers temetése alkalmára szeptember 8-án, ez esős napon mondott, hogy a köztársaság fejfáját is bátran fel lehetne állítani e felirattal: »Befúlt szeptember 8-án a sárba«, aligha be nem teljesednek.
De ez a sár a Mac-Mahonék nyomorult lelkének iszapja, hol az árulás »lilioma« termett.…
Liliomnak látszik a fejlődő növény, de csak látszik, mert hátha még cserjévé, fává nő meg… s a francia nemzet guillotine-t farag belőle – nekik.
