október 8. 278. sz.,
október 8.
278. sz.,
278. sz.,
Mióta Jókai járt Berlinben Bismarck nagy plajbászának megnézésére, azóta sem fordult ott meg olyan kalandos ember, mint Crispi úr.
Sokat is beszélnek most felőle szerteszét az egész világon… még tán a »Csingér« című lap is erről vezércikkezik.
Crispi úr, az olasz parlament Ghyczyje, – ambícióira nézve, valóságos Ráth Károly, furfangosságra igazi Thaisz Elek, – megfordítva.
Crispi úr passzust vett, jegyet váltott a vasútra, és Berlinbe utazott, hogy ott Bismarckkal válthasson jegyet.
És Berlinben a Jókai-látta nagy plajbász meg van hegyezve, – hogy egészen új dolgokat jegyezzen a történelem könyvébe.…
Háromágú árvaleányhaj volt a Sándor cár hetyke kalapjának bokrétája… három árva hajszál, amibe fogózkodott… három hajszál azon a kopasz főn, melynek belső rétegein az intriguák rengetege nő gombaszámra. Jézus Mária! Mekkora erdő az!
Ha azt tudná kikémleltetni Thaisz Lexi!
Donec eris felix multos numerabis amicos. Sándor cárnak pompás cimborája volt – kegyes Vilmos, és az ő jobblába Bismarck. Nem is a »jobb keze«, mert kegyes Vilmos kormányzati célja az ultramontán katolikusokat letapodni: s ahhoz láb kell. Ittak egymás egészségére, szorongatták egymás kezeit, és csókolóztak, – most azonban amint beköszöntött Sándor cárhoz is a »baghi barát« Plevna és Sipka szoros alakjában, – Bismarck herceg jónak látja úgy tenni, mint Tisza Ráth Károlykával, kezd egészen közönyös fizonómiát vágni, s a kezét hátradugja.
Bismarck herceg úgy tesz most az orosz barátsággal, mint a megtépett »krispin«-nel szokás, leveti, hogy újat húzzon fel helyébe, amelyik több meleget tart.
S az új krispin – Crispi.
Crispi úr bejárta Berlint, Gasteint, Párizst, s jellemző, hogy milyen különböző véralkatú egyénekkel társalgott, reggelizett és ivott bruderschaftot, – Gasteinban Bismarckkal, Párizsban – Gambettával.
Illetékes körökben beszélik, hogy egy német–olasz szövetség létesülése volt a Crispi útjának célja. Mi itt is eben gubát cserélünk.
Az orosz, képzelem, sírva, ríva nézi, hogy válik meg tőle a »vasember«. S ha van valami, ami nagy veszteségében vigasztalja, az nem egyéb, mint hogy maradt még egy hű barátja, aki elsiratja – Andrássy.
