július 25. 204. sz.,
július 25.
204. sz.,
204. sz.,
A keleti háború ügyében tartandó népgyűlés foglalkoztatja a kedélyeket.
Klapka a magyarországi közvéleményre akar apellálni, hogy ezáltal nyomást gyakorolhasson az ingadozó bécsi politikára.
Andrássy Gyula grófnak egy kis bosszúságot fog ez okozni, revanche-t azért az udvariatlanságért, hogy véletlenül beteg méltóztatott lenni azon percben, midőn őt Klapka Bécsben meglátogatni kívánta.
Meetingek tartása nálunk egyrészt meglehetősen szokatlan dolog, másrészt pedig Thaisz rendőrkapitány sem szimpatírozik a meetingekkel, – minélfogva annak megtartása még nem is bizonyos.
De ha megtartatik, kívánjuk, hogy az minél népesebb legyen, mert ha nem használ is, mint a szentelt víz, legalább nem is árt.
A célt, a bécsi politikát elterelni a medréből, bizonyára nem érjük el a gyűléssel, mert annyi esze van Andrássynak is, hogy egy olyan embertől, mint az öreg Pulszky, ki a gyűlésen elnökölni fog, nem ijed meg…
Denique az öreg csak mindenbe beleártja az orrát…
Pedig hát régen elénekelték róla odahaza megyéjében a palócok:
Kiszáradt a sárga Ipoó
Nem köll nekünk Pulszky Feró,
Nagy az orra,
Rossz a bora,
Kétfejeö sas az madara.
Nem köll nekünk Pulszky Feró,
Nagy az orra,
Rossz a bora,
Kétfejeö sas az madara.
Magának Klapkának kellene a meetingen elnökölnie; vagy olyan valakinek, ki egyenességével is imponálhatna s használhatna az ügynek; de semmiesetre sem Pulszkynak, kinek ágaskodásairól mindjárt eszébe jut az embernek a hajdani angol ellenzék, melynek következő jellemző neve volt: »Őfelsége a királyné legalázatosabb ellenzéke.«
Pulszky Ferenc úr is a legalázatosabb ellenzéke őexcellenciájának, Andrássy grófnak.
