augusztus 27. 237. sz.,
augusztus 27.
237. sz.,
237. sz.,
A hivatalos fülekben kellemes hang rezegteti meg a hajlékony hártyákat.
Pohárcsengés.
Az orosz cár koccintani méltóztatott az osztrák császár és magyar király egészségéért.
A távíró az egész világba viszi gyorsan a felséges ajkakról levált szavakat.
Ugyanis azt reméli a minden oroszok cárja, hogy közte és köztünk mind a két állam javára örökkön fennáll a barátság.
Őfelsége a cár felette udvarias. A jelenlevő osztrák tiszteket még ebédre is meginvitálta s aztán elhúzatta nekik a »Gott erhalte«-t is.
Mein Herz, was willst du noch mehr?
Egy osztrák tisztet egészen boldoggá tesz a »Gott erhalte«. Azok a bizonyos irányadó körök nagyon kedvesek. Hisznek a szép szavakban! Vagy hogy még többet mondjak, hisznek mindenben: fűben, fában, a kassai kalendáriumban, sőt még az orosz cár szavaiban is.
Olyanok, mint az az egyszeri magyar turista, aki kissé zajosan viselte magát a párizsi operában, úgyhogy a rendőr beleavatkozott, mégpedig ilyen udvariasan:
»Örvendeztessen meg uram hallgatásával, mert különben kénytelen lennék az operát becses jelenlététől megfosztani.«
Biz ez annyit jelentett, hogyha nem hallgat, kidobják. – A mi turistánk azonban olyan szépnek találta a mondatot, hogy még otthon is eldicsekedett vele a feleségének, milyen becses vendége volt ő a párizsi operának.
Körülbelül ilyen ez a toaszt is.
És bizony csak az az én véleményem erre, hogy sose emelgesse előttünk a Sipkáját… veréb van alatta. Tartsa kezét gyilkoló kardján és ne nyújtogassa barátságos kézszorításra.
Vér van rajta.
A magyar király nem szorítja azt meg viszonzásul.
*
A »Kelet Népe« valahonnan egy hírt ollóz ki, melyben egy Guidry nevű amerikai, midőn akasztani vitték, gúnyosan mondá a kötelet helytelenül kezelő hóhérnak: hogy Amerikában még akasztani sem tudnak. S ezzel fogta magát s önmaga dobta a hurkot nyakába.
Aki tudja, hogy a »Kelet Népe« milyen szellemdús lap, egy percig sem habozhatott felismerni, hogy e költött hír ügyes találó paródiája Carolu Romanulunak és az oláhok viselt dolgainak.
Aztán mondja még valaki, hogy a »Kelet Népé«-ben nincs ítélő tehetség?
*
Erről az oláh komédiáról térjünk át a mi komédiánkra.
Solymosi úr már régebben színházi kritikát ígért lapunknak. Komoly tanulmányokat tett – úgymond – e nemben, melyeket, hogy Bartók stílusában szóljunk, szerves egésszé kögítve fog elküldeni.
Ma aztán meg is kaptuk s itt közöljük elejétől végig:
Tisztelt uram!
»A zsandár« csak zsandár, akár a Bach sistem alatt, akár a – Népszínházban. Akkor nem fogott betyárt, most nem tud fogni – »publikumot«.
Tisztelettel
Solymosi.
U. i. Odry is egy lényeges hibát talált a darabon; azt mondja, hogy az roppant anakronizmus, miszerint az Örzsike varkocsában nemzeti színű szalag van befonva, mert a zsandárok bevitték volna.
No lám, hogy az az Odry is!
