HALÁSZATI MÓDOK ÉS ESZKÖZÖK
HALÁSZATI MÓDOK ÉS ESZKÖZÖK
A magyar halászati módokat és eszközöket elsőként Herman Ottó rendszerezte a halélettani sajátosságok alapján (Herman O. 1887–88: I. 228–230). Felismerte ugyanis, hogy a fogási elvek a hal természetéhez igazodnak. Ez a felismerés annyira helytálló, hogy még a legmodernebb eljárás, az elektromos halászat is értelmezhető ennek alapján, hiszen a hal elbódításán alapszik. A számtalan variáció már csak az alkalmazott anyagból, illetve a meder- és vízviszonyokhoz alkalmazkodó formából adódik, minden egyéb hatás csak másodlagos.
151Mind a Herman-féle, mind a külföldi rendszerezéseknek gyenge pontja viszont, hogy nem érzékelteti azt a sokféle variációs lehetőséget, amivel a gyakorlatban élnek a halászok. Egy-egy szerszámot több módon is használhatnak, vagy apró változtatással átalakíthatnak, így az adott körülményeknek megfelelően többféle eszközkombinációt tudnak létrehozni.
Herman beosztása a következő:
I. Rekesztő halászat – a hal iránytartó tulajdonságára számít, a V alakú terelő falak a halat egy szűk nyíláshoz vezetik, amin át a fogórészbe kerül.
II. Kerítő halászat – a halat egy hálófallal bekerítik, s a partra vagy a ladikba húzzák.
III. Emelő halászat – a hal mindig oldalt lefelé menekül, így az alatta lévő öblös hálóba kerül.
IV. A hajtó halászat erőszakos, a halat a fogóeszközbe zavarja.
V. Állító halászat – arra számít, hogy a hal igyekszik eltolni az engedékeny akadályt, s így a laza hálóba belegabalyodik.
VI. Kereső halászat – a hal ár ellen, illetve a partról a meder felé igyekszik, ezért a halász felülről lefelé és belülről kifelé keresi a halat.
VII. Vető halászat – a rádobott háló gyorsabban süllyed, mint ahogy a hal merülni tud.
VIII. Tapogató halászat – jórészt a véletlenre számít, de a halat az oldalt való menekülés révén érzi meg.
IX. Hurokvető halászat – a hal veszteg való állását használja fel.
X. Szigonyos halászat – szemre vagy vaktában dolgozik.
XI. Horgászat – a hal kedves eledelére számít.
XII. Jeges halászat – a hígvízinek mása, de számít az oxigénpótlásra is.
Jankó János ezen a felosztáson annyit változtatott, hogy a jeges halászat módszereit a megfelelő hígvízi csoportokhoz osztotta, míg a XII. osztályba a járulékos eszközöket sorolta. Tálasi István egyetemi előadásain, majd Solymos Ede e felosztáson további módosításokat hajtott végre: külön csoportként tárgyalják az eszköz nélküli és az alkalmi fogási módokat, az egymáshoz közelálló módszereket (mint a vető és a tapogató halászat, illetve a rekesztő és az állító halászat) pedig összevonták (vö. Solymos E. 1965).
Nemzetközileg elfogadott felosztás nincs, bár az utóbbi időben terjed a Brandt-féle osztályozás (Brandt, A. 1976; 1984).
ESZKÖZ NÉLKÜLI ÉS ALKALMI HALÁSZAT
SZIGONYOZÁS
REKESZTÉS
BORÍTÓHALÁSZAT
VETŐHÁLÓK
MERÍTŐHALÁSZAT
HÚZOTT SZERSZÁMOS HALÁSZAT
