Kálmán törvényeinek nyelve
Kálmán törvényeinek nyelve
Már néhai jó Jerney János panaszolta, hogy »honi irodalmunk törénetírói kevés figyelemre méltaták vagy éppen mellőzék Kálmán király … fontos cikkeit«… A fentebbiekben az Albricus által szerkesztett végzeményre megkisérlettük azt. Maga Jerney a II. végzeménynek ama kezdő cikkelyeit idézi fel (fordításában), melyek a bécsi Thuróczi-kéziratban Kálmán királynak önálló zsidó-törvényét képezik, tényleg azonban a keresztyének és zsidók közötti adás-vevési ügyleteket szabályozván, egy darab kötelmi jogot tartalmaznak. Ez ügyleteknél bizonyos szerződések, bizonyságlevelek kiállítása rendeltetett el, s e »cartulá«-k használata, érvényesítése szabályoztatik.
Méltán kérdezi Jerney: minő nyelven készültek ezek? »Latinul bizonyára nem. Azon korban, midőn maga a papi-rend is zsinati törvények erejével szoríttatott a latin nyelv (lingua literatoria) tanulására s beszélésére, annak közhasználatát feltenni is balgaság volna.« S az Albric előszavára hivatkozva, végzi: »Mondják már mindezek után elleneink: mikép nyelvünk az Árpádi-királyok szakában nem iratott s iratásra képességgel nem birt vala: zajgásuk a buta rágalmak posványába sűlyed el.«
De ha a magyar államiság területi s eszmei nagymérvű kibontakozását Kálmán király uralkodása alatt a magyar nyelv közhasználata kiséri, legalább annyi nyomát tűntethetjük ki, mint a középszázadok semmi más korszaka alatt: egyszersmind a szárnyszegés, a hanyatlás, a népi fejlődés tervszerű megakasztásának kezdeményeit is ezen uralomra kell visszavezetnünk. Arra a tilalomra célzok, mely szerint semminemű úri hatalom alatt álló egyénnel, várnépbelivel sem tanulmányi folyamot végeztetni avagy azt pappá tenni urának tudta és nyilvánított beleegyezése nélkül nem szabad; a ki megcselekszi, a teljes megváltási díjon felül még ötven pensa-nyi birságot köteles fizetni.
