A nemzeti irodalmak ébredése
A nemzeti irodalmak ébredése
A középkori mívelődés akkor már tetőpontján állott; legelső és leggazdagabb fejleménye, a provençal, már ekkor régen dekomponálódott és ez időtájt következett be végleges megfojtása az Anjou Károly kegyetlenül önző orthodixája s éjszak-franczia abszolutizmusa alatt; a skolasztika oszlopa, Thomas Aquinas már bevégezte korszakos művét († 1274. január); a spirituális (franciskánus) aszketizmus megkezdte volt hatalmas, groteszk és megindító harcát a hierarkhiai elvilágasodás ellen. A keresztyén szellem és antithézisei, miszticizmus és racionalista spekuláció, antik eszmék romantikus tükrözései, a lovagi világ s egy politikai öntudatra ébredő városi polgárság, új forgalmi és értelmiségi tényezők erőkifejléseinek összeütközése és keresztezése – ekkor kezdik a középkori nemzeti irodalmaknak ébredését, gyors virágzását eszközölni, mely megragadó alkotásokban, közöttük némely elévűlhetetlen műben, nyilatkoztatja a nemzeti szellem és nyelvnek teremtő erejét.
Csak Magyarországnak nincsen irodalma, csak a magyar faji és nemzeti szellemnek, nyelvnek nincsen számottevő önálló írott hagyatéka a honalapító dinasztia századaiból! Nem mintha Magyarországnak ez időben nem lett volna szellemi mívelődése, és hiányoznának annak szervei, közegei. A keresztyénség »új ültetvénye«, mint régi emlékeink kifejezni szokták, egyszersmind az iskola, a rendszeres oktatás első plántáit honosította meg. A magyar egyháztörténelemnek kitünő érdemlapja ez. A mi tudománymívelés, művészet, tanúlmány, szellemi mozgalom Magyarországon csak folyt, mind az ő érdeme. De nyelve latin volt és munkásai kiválólag olasz egyháziak. Az irodalmi produkció azonban még ezen univerzális keretben is jelentéktelen, szinte elenyésző. A nemzeti elem, a magyar színezet benne szinte teljesen hiányzó. A mi kevés nyomra akadunk, még kiáltóbbá teszi ezt a kietlen pusztaságot. Vagy ismét előhozakodjunk a Gellért életírójának hét szerzetesével, az »írástudó férfiakkal s a magyar nyelvben hét szerzetesével, azokkal az »írástudó férfiakkal s a magyar nyelvben is járatos tolmácsaival, a kik a népnek isten igéjét prédikálták… a csanádi provinciában?«
