A kölcsönhatás eredményei
A kölcsönhatás eredményei
Tudvalévő dolog, hogy e viszony a geniális dél-francia pap, s az ifjú graeco-saxon császár között mily bensővé, mennyire személyessé alakúlt a X. század azon végéveiben, melyekre Vajk-Istvánnak vezéri uralkodása terjed, és tetőpontját érte, midőn III. Ottó római császári hatalomtejéből a pápai tiarával ruházta fel mesterét, immár II. Sylvestert. Császárság és pápaság az akarat és törekvések közös célrahatásában akkor nehány röppenő évre szinte egybeolvadni látszanak.
E kölcsönös áthatás legnevezetesebb eredményei közé tartozik a koronaküldés, azon királyi díszjelvények és egyházi fenségjogok átruházása, mely a római szentszék részéről Szent István, Magyarország irányában történt. »A fennevezett császár kegyelméből és ösztönzésére – írja merseburgi Thietmar Chroniconja – Henrik, a bavarok hercegének sógora Vajk, a ki országában maga állít püspöki székeket, koronát és felkenést vőn.« E kitünő forrás lakonikus feljegyzése kétségkivül teljes összhangban áll mindazzal, a mit a császár és pápa kölcsönös viszonyáról tudunk s ennélfogva egyszersmind a legtöbb valószínűséggel bíró előadása az e részben történteknek.
