Wallaszky Pál
Wallaszky Pál
Ilyen előmunkálatokon épűlt az irodalomtörténet rendszeres tárgyalása. Az első kisérlet WALLASZKY PÁLtól származik. A hontmegyei Bágyonban született 1742 január 29-én, s miután itthon Selmecen, Rimaszombatban, Pozsonyban elvégezte iskoláit, 1776-ben Lipcsébe ment hittudományt hallgatni. Itt írta a Verbőczyről és a Mátyás-korabeli állapotainkról szóló értekezéseit, melyekkel jó szolgálatot tett a magyarság ügyének s figyelmet keltett. Ezek után érte itt 1769-ben békés-komlósi evangelikus egyház meghívása, melyet el is fogadott. Egészségi, okokból, meg hogy Pest tudósaihoz is közelebb legyen, 1780-ban Czinkotára költözött; majd midőn József türelmi rendelete után számos új egyház szervezkedett, egy ilyennek, a gömörmegyei Jolsvának meghívását fogadta el (1783.), a hol aztán mint al- és főesperes egész 1824 október 29-én bekövetkezett haláláig élt, nagy tevékenységet fejtve ki kerülete egyházi és iskolai ügyeinek rendezése körül. Nagyszámú s részben kéziratban maradt egyházi művein kivül különösen nevezetes a Conspectus reipublicae Litterariae in Hungaria című munkája, mely először 1785-ben (Posonii et Lipsiae, 326 lap), utóbb bővítve és javítva 1808-ban (Budae, 586 lap) jelent meg. Ebben összefüggően igyekszik tárgyalni a magyar irodalom és mívelődés történetét. Bevezetésül bíráló észrevételek kiséretében ismerteti az addig megjelent rokontárgyú munkákat (32 nyomt. és 13 kézirat, a második kiadásban 48 nyomt. és 16 kézirat). Magát a munkát két részre, s ezek mindegyikét két fejezetre osztja, az első a hún-scytha írással és mívelődéssel, a második XI–XV. századok történetével foglalkozik; a második rész első fejezete a XVI. századtól 1776-ig, a második innét (illetve utóbb 1770-től) a szerző koráig terjed. Sorba veszi az eges tudományszakokat, s mindegyiknél (a hittudományi irodalomban az írók vallása szerint is) csoportokba gyűjti az írók neveit; az életviszonyaikra s munkáikra vonatkozó (nem bíráló, csak ismertető) észrevételek a sürűen használt jegyzetekben vannak. Annál több teret szentel azonban a különböző iskolák, könyvnyomdák és könyvtárak ismertetésének. Az utolsó fejezet alig egyéb, mint a Ratio Educationis kiadása óta újra szervezett különféle alsó- és közép- és felsőfokú iskolák tanúlmány, szervezeti, sőt személyzeti rendjének ismertetése. Bármily fontos mindez mívelődéstörténeti szempontból, tulajdonkép csak becses részlete a szorosan vett irodalomtörténetnek, mely Wallaszkynál a fejezetek elején áll ugyan, mégis háttérbe szorúl. Olvasója sok könyvcímet s rengeteg sok nevet lát, de az irodalom történetét, a mívelődési és társadalmi viszonyokat meg az írók egymásra hatását, szóval a magyar szellemi élet szerves fejlődését nem fogja belőle megismeni. De akkor, midőn nyelvemlékeink s régi irodalmunknak annyi becses anyaga még ismeretlenek voltak, elég nyeresége volt irodalmunknak, hogy a fejlődés stádiumai ki voltak jelölve, a nyomtatott irodalom termékei csoportokba gyűjtve s a mívelődés főbb tényezői megjelölve.
Wallaszky Pál.
