Az utolsó évek
Az utolsó évek
A vezeklő, az ő döblingi önkéntes börtönében, évek múlva, legalább időnként visszanyerte lelke egyensúlyát. Az a német könyv, melyet Bach ellen írt, a maga nemében remekmű volt.(Ein Blick auf den anonymen Rückblick stb. London, 1859.); elmeélre, keserűségre, kicsapongásaira nézve is felülmúlja minden korábbi vita-iratait.
Mintha kegyelemdöfés lett volna, biztos kézzel adva a már minden ízében roskadozó, tarthatatlannak bizonyúlt, szerencsétlen kormányzatnak, ez utolsó kisérletnek Magyarország beolvasztására, állami önállóságának megszűntetésére. Tudja, úgymond, hogy goromba és pórias, de olyan álszenteskedő hóhérokkal s gyilkosokkal nem is lehet ŕ la fleur d’orange társalogni. Hatása ennek az úgynevezett sárga könyvnek végleges s döntő körökben ellenállhatatlan volt, bár a düledező hatalom, még utoljára állásával visszaélve, mitsem kímélt, hogy e nagyunknak végső perceit elkeserítse. Házkutatást tartottak nála, elszedték irományait, s a legkiméletlenebb módon tudtára adták, hogy betegségét tettetésnek tartják és hogy celláját ezentúl nem fogják a politikai fondorlatok és összeesküvések biztos menedékének tekinteni. Mint villámcsapás hatott az országra a hír, hogy Széchenyi saját kezével vetett véget életének, melynek hosszú, áldásos folyama reá nézve egy kínszenvedés, egy vértanúság volt (1860 április 8-án.)
