Ez a gazdag rend, az összes eddig ismert fajoknak körülbelül felét öleli föl s általában mindazokat, melyek úgy külsejök arányosságára, szervezetök szabályosságára valamint tulajdonságaikra nézve, magukon viselik a «madár» fogalom legkirivóbb jegyeit. Így náluk találjuk meg teljes kifejlődésben az éneklés szerveit, azt a 4–6 izompárt a gége alsó részében, mely a hangok dallamos változatosságát eszközli. Igaz, hogy némelyeknél ez az éneklőkészülék tökéletlen s ezek méltán más rendbe – a Rikácsolók (Clamatores) rendjébe – volnának sorolandók, de mivel közülök nálunk csak egy-két faj fordul elő s a többi sok mind külföldi, czélszerűség tekintetéből őket is e rendbe olvasztjuk.
Az éneklők termetre kicsiny vagy középnagy madarak, szinezetök úgy csőralkatuk sokféle. Lábuk szabályos, az ujjak rendesen állanak, a külső és középső tőben többnyire kissé összeforrott, a hátulsó erős; a csüd elől táblákkal, lemezekkel vértezett s módosulásai szerint az egyes csoportok megkülönböztetésénél fontos; czombjuk a csüdig (térdhajlásig) vagy néha kissé a csüdre terjedőleg, tollas. Szárnyalkatuk is feltünő, a mennyiben – eltekintve a felső karcsonttól, mely náluk ellentétben az előbbi renddel, nem rövid – első evezőjük rendszerint rövid, elkorcsosult sőt hiányzik, mikor is a második lesz elsővé; elsőrendű evezőik száma 9–10; szárnyfedőik rövidek. Farkuk 12, ritkán 10 tollú.
Életmódjuk igen változó; a legtöbb azonban kertjeinket, mezőinket, erdőinket, házunk táját valóságosan élénkíti, éneklésével füleinket, megjelenésével, mozdulataival szemeinket gyönyörködteti s táplálkozásával gazdaságunknak javára szolgál.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.