Jus osculi, azon jog, melynélfogva a nők a saját s férjük cognatusait hatodíziglen, vagyis a sobrini fokáig, megcsókolhatják. Ezen csók külső jele volt ama szokás szentesítette kegyeletnek s vonzalomnak, mely a szűkebb családi kör tagjait egymáshoz fűzte. Pol. 6, 2. Plut. Rom. 1. quaest. R. G. Claudiust a bátyja leánya, Agrippina császárné, a jus osculandi örve alatt nyerte meg magának csókjaival s csábítgatásaival. Suet. Cal. 26. Tac. ann. 12, 3. Dio 60, 31. Nem tarotzik ide azon szokás, hogy a császárok bizalmas embereiket csókkal fogadták s bocsátották el. Suet. Ner. 37. Oth. 6. Ez a szokás azonban, úgy látszik, más körökben is nagyon el volt terjedve, mert Tiberius rendeletet adott ki ellene. Suet. Tib. 34. Más személyeknek csupán a kézcsókot engedték meg a császárok. (Tac. ann. 6, 50. Suet. Tib. 72, Cal. 56), de ezt a rómaiak mindig lealacsonyítónak tekintették. Plin. pan. 24, 2. CS. JÓ.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.