vezérürü: nagytestű, jellegzetesen nyírt ürü, amelyet a pásztor kézhez szoktatott és betanított arra, hogy hívására őt kövesse. A vezérürük rendszerint nevet is kaptak: pl. Szárcsa, Rigó, Szilaj, Pillangó, Fecske, Hattyú. Egyszerre párosával kettőt, négyet vagy hatot is tanítottak, a pásztor hívással kiválasztotta a nyájból, és maga után hívta őket. A jól betanult vezérürü hívásra, a pásztor füttyére, vagy nevének kiáltására mindig követte gazdáját. Később →pergőt, vagy nagy →kolompot kötött a nyakába. A juhok természetes adottsága az, hogy mindig követik az elől járókat, megismerik a kolompja hangját, szagát, bégetését. Nyíráskor jellegzetesen vágják le a vezérürü szőrét, a nyakán és a farán gallért és gatyát hagynak. A vezérürük nevelése és tartása valószínűleg a régi rackanyájaknál volt szokásban, ill. abban az időben volt a terelésben vezető szerepe, amikor még a nyájak mellett csak őrző (komondor, kuvasz) és nem terelő kutyákat (puli, pumi) tartottak. Vezérürükkel tehát nem terelték a juhnyájat, hanem vezették. (még: →karikás, →juhászkampó, →pásztorbot) – Irod.Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Borzsák Endre: A meddőnyáj (Ethn., 1964); Paládi Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Műveltség és Hagyomány, 1965).
Szabadfalvi József
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.