sírásás: általában a férfirokonok feladata volt, azonban helyi szokásoktól függően áshatták jóbarátok vagy szomszédok (pl. Tiszacsege, kalotaszegi falvak). A gyermek sírját a keresztapja ásta meg (Pata, Somogy m.). Kolozsvárott a Kalandos Társaság (→kalandos társaságok) jelölt ki három fiatalembert erre a feladatra. A sírásás újabban a temetőcsősz vagy hivatásos sírásók feladata. A sírásásban részt vevőket a halott hozzátartozói vagy a temetés szervezője (funerátor) kenyérrel, szalonnával, borral vagy pálinkával kínálták meg és hivatalosak voltak a →halotti torra. A sírásás újabban kialkudott bérért vagy többnyire az egyház által kiszabott pénzösszegért történik. A sírásó munka nehézségét a talajadottságok, ill. a sírforma határozta meg (→sír). – A sírásáshoz különböző hiedelmek (→hiedelem) kapcsolódtak. Pl. hajnalban kezdték ásni, hogy időben elkészüljenek, nehogy éjszaka a gonosz megfészkelje magát benne; ezért egyes helyeken szokás volt a sírt kifüstölni. Ha mégis sor került a sír kiásására a temetés előtti napon, akkor éjszakára gallyakkal betakarták, ehhez néhol azt a magyarázatot fűzték, hogy a halott nem láthatja meg üresen a sírját. Másutt úgy tartották, hogy frissen ásottnak kell lennie a sírnak, mert különben nem nyugszik meg a halott. A sírt sok helyen nem hagyták őrizetlenül a temetésig. (→ még: halottkultusz) – Irod.K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése (Kolozsvár, 1944); Balassa Iván: A magyar temetők néprajzi kutatása (Ethn., 1973).
Tátrai Zsuzsanna
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.