házasságtörés: erkölcsi megítélése a magyar paraszti társadalomban nem volt egységes, de mindenképpen elítélendő cselekedetnek tartották, olyan bűnnek tekintették, amely a házassággal vállalt magatartással ellenkezik, a házasság intézményét lazítja, veszélyezteti a család hírnevét, rangját sok tekintetben kisebbíti. A városokban, ahol az egyház mellett a közigazgatás is gondosan ügyelt az emberek erkölcsi magatartására, pl. a 17–18. sz.-ból igen sok, a városi tanács által hozott szigorú ítéletet ismerünk, amely a házasságtörőket, kiváltképpen az asszonyokat igen keményen bünteti, nyilvánosan megszégyeníti. Többszörösen vétkező parázna személyeket vesszővel fenyítettek, a városokból kiűztek. Rendeletekkel igyekeztek a házasságtörést elősegítő vagy azzal járó alkalmakat is tiltani, mint pl. a háznál való ok nélküli mulatozásokat, éjszakai járkálást stb. A városokban is, de a falvakban általában az egyházi hatóságok, vagyis a papság és az egyházi tisztségviselők vonták felelősségre a kitudódott házasságtörés bűnöseit. A megszégyenítés különböző formái (→eklézsiakövetés, →pacalvetés, →szalmakoszorú) után általában lezáródott az eljárás, már csak azért is, mert a törvényesen megkötött házasságot állandónak, felbonthatatlannak tartották. Nem volt szükségszerű, hogy a házasságtörés közigazgatási vagy egyházi ítéletet vonjon maga után. A 19. sz. második felében már alig volt hivatalos felelősségre vonás. Az erkölcsi normák változása következtében pl. egyes vidékeken hallgatólagosan tudomásul vették az alkalomszerű, hosszabb-rövidebb ideig tartó, házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat. Közismertek a jómódú gazdák és a cselédek ilyen természetű viszonyai vagy egyes tájak, falvak, paraszti rétegek asszonyainak a társadalom által is elismert szabadabb nemi élete. Általános volt azonban, hogy a társadalmi normák sokkal szigorúbbak a nő házasságtörése esetében. A férfiak hűtlenségét a nőknek nem volt módjában semmiféle formában megtorolni, az asszony általában tűrt és hallgatott, legjobb esetben vetélytársnőjén bosszulta meg magát, azt nyilvánosan szóval vagy veréssel megszégyenítve. A férfi feleségét ha házasságtörésen kapta, szinte kötelező jelleggel megverte, ha engesztelhetetlen volt, hazaküldhette szüleihez, vagy – bár együtt maradt vele – élete végég mellőzte. A hagyományos paraszti életformában általában a férfiak kötetlenebb, mozgékonyabb helyzete több alkalmat adott a házasságtörésre. A házasságtörést elkövető személyek társadalomban elfoglalt helyzete is befolyásolta a közösség véleményét. Erkölcstelen személyekkel, özvegyasszonyokkal, kiszolgáltatott cselédasszonyokkal teremtett kapcsolat a férfi bűnét enyhítette, nem esett súlyosabb elbírálás alá. Az asszonyok cselekedetét csak akkor nem ítélték el nyilvánosan, ha hűtlenségét családon belüli vagy a társadalom szerkezetéből adódó kényszerítő körülmény tette elkerülhetetlenné. (→ még: házasság) – Irod.Illyés Gyula: Puszták népe (Bp., 1936); Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944).
Morvay Judit
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.