halálnak halálával halsz (haljon) meg
halálnak halálával halsz (haljon) meg: állandó szóösszetétel, figura etimologica (→ mesei sztereotípia). Már a Halotti Beszédben is előfordul: „halalnec halalaal holz”, ismeri a Jordánszky-kódex: „halalnak halalawal hallyon”, használja bibliafordításában Károli Gáspár (Mózes I. 2. 17.); „halálnak halálával halsz meg”, s előfordul népmeséinkben is: „Jó estét, ides szülém. – Aggyon Isten neked is kedves fiam. Szerencséd, hogy így szólítottál, mer különben halálok halálávô hâsz meg. Hát mi járotba vagy?” másutt: „Jól jártál, hogy anyádnak fogadtál, mert ha ezer lelked van is, meg kellett volna halnod” (→ Szerencséd, hogy (öreg)anyádnak szólítottál!). Népmeséink ismerik a több lélek fogalmát. Emberfeletti lények természetfeletti ereje onnan származik, hogy egynél több lelkük van, a hős csak akkor tudja őket végérvényesen megsemmisíteni, ha valamennyi lelküket elpusztítja (→ testen kívül elrejtett erő, a: AaTh 302); vagy a hős és társai csak úgy tudnak a félelmetes csata után újabb kalandokra indulni, hogy az állat-anya három lelkével holtukból feltámasztja őket (csonka tehén fia: MNK 301B I*). Ennek a felfogásnak megfelelően a halál is lehet többszörös, vannak fokozatai. A hős és ellenfele küzdelmeik során egymást újra meg újra megölik, újra meg újra feltámadnak, s végül a gonosz ellenfelet (boszorkányt) megégetik, hamvát a széllel elfúvatják, hogy teljesen megsemmisítsék. – Irod. Berze Nagy János: Magyar szólásaink és a folklór (Ethn., 1929, 1932); Kiss Gabriella: A 301-es mesetípus magyar redakciói (Csonkatehénfia) (Ethn., 1959).
Kovács Ágnes
