éjszaka: a magyar →népi hitvilágban – és egyöntetűen egész Európában – hagyományosan elsősorban a →rontásnak, a →boszorkány és más rontó lények működésének ideje, másodsorban mindenfajta →mágikus eljárás véghezvitelére alkalmas. E hit eredete elsősorban az éjszakai sötétségben keresendő. Hagyományosan az éjszakához köti a magyar néphit a következő cselekményeket: tehén és gyermek megrontása, gyermek kicserélése (→váltott gyerek), boszorkány által mások megnyomása, megnyergelése, megtáncoltatása stb.; halottak hazalátogatása (→lélek), →kísértetek megjelenése. Különösen veszélyesnek számított →Luca napja és SzentGyörgy éjszakája. Mindezeknek megfelelően éjszakára szokásos volt bizonyos rontáselhárító óvóintézkedéseket tenni, elsősorban veszélyes napokon és helyzetekben vagy ha még meg nem keresztelt gyermek volt a háznál (→gyermekágy). A nem kimondottan rontó célú tevékenységek közül elsősorban azok kötődtek hagyományosan az éjszakához, amelyek célja nem volt egyértelműen tiszta: így a →szerelmi jóslás és haláljóslás több módja, a →kincsásás, a boszorkányság tanulása és a boszorkány felismerése, de még bizonyos gyógyító eljárások is, és főleg a gyógyfüvek beszerzését végezték hagyományosan éjszaka. Az éjfél mint fontos időpont főleg a kísértetekkel és a halottakkal kapcsolatos hitben játszott szerepet, karácsony-éjfél pedig a legváltozatosabb mágikus eljárásokban és jóslásokban. Ebben az ekkor tartott éjféli misének is szerepe volt. A napkelte előtti és napnyugta utáni időpontokhoz is fűződtek hiedelmek (→Nap). – Irod. Szendrey Zsigmond: A varázslócselekmények személye, ideje és helye (Ethn., 1937).
Pócs Éva
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.