dal: az irodalmi és népi →líra fő műfaja, mely általános érzelmet, hangulatot viszonylag egyszerű, közvetlen módon, az elbeszélés, leírás és elmélkedés mellőzésével fejez ki, terjedelme kicsiny, formája tetszetős és rendszerint énekelhető. A hivatásos (művészi vagy mű-) zene megfelelő műfajának nem feltétlenül van szövege, az irodalmi versnek viszont nem mindig van dallama, a népi lírában a kettő nem vált el egymástól. Eredet és főként funkció szempontjából a 18. sz.-ban megindult népköltészeti gyűjtések óta megkülönböztetik a →műdalt és a →népdalt; a kettő századok óta kölcsönösen hat egymásra, s nagyon sok a köztes, átmeneti forma is. A dal szó hangutánzó eredetű, a népnyelvben inkább dall (dallás, dallos, dallároz, dallikóz stb.) vagy dana (danaj, danol, danolász, danolgat, danikál stb.) alakban ismert, a nóta szó azonban mindjobban kiszorítja, az utóbbit főként az újabb →magyar nóta értelemben használják. A régies, epikus, szertartásos ének szó általában nem helyettesítheti. A szakirodalom a lírai alműfajok nagyobb részét olyan szóösszetétellel fejezi ki, melynek utótagja a dal, főként az érzelmi (→átokdal, →búcsúdal, →szerelmi dal), mulattató (→bordal, →tréfás dal), alkalmi (→bölcsődal, →munkadal), történeti-társadalmi-politikai (→amerikás dal, →Garibaldi-dalok, →kortesdal, →Kossuth-dalok, →negyvennyolcas dalok, panaszdal stb.) és életformához, foglalkozáshoz köthető csoportjai (→árusdal, →bányászdal, →béresdal, →iparosdal, →katonadal, →kubikosdal, →munkásdal, →pásztordal, →summásdal, →szolgadal stb.). E csoportok egy részénél utótagként a nóta szót is használhatják (pl. katonanóta, pásztornóta stb.). Míg az ének szó az epikus-szertartásos jelleg emlékeit őrzi, a nóta a hivatásos művészetek erősödő hatására utal, maga a dal szó megőrizte a fejlettebb személyi-egyéni-kötött líra előtti formák emlékét: a közösségi-alkalmi-kevésbé kötött formájú, rövid alkotásokét, így pl. több helyen a →gyermekdal neve dana, sőt a sajátos énekhangot adó, káráló kotló is danol. Ugyanezt az elnevezést alkalmazták az újkori →rímes, versszakokra tagolt, viszonylag kései lírai formákra is; legújabb származéka a tömegdal. – Irod. Erdélyi János: Népdalok és mondák (II., Pest, 1847); Imre Sándor: Összegyűjtött irodalmi tanulmányai (I., Bp., 1897); Bartók Béla: A magyar népdal (Bp., 1924); Katona Imre: A magyar népi líra tartalmi-tematikai tagolódása (Ethn., 1970); Ortutay Gyula–Katona Imre: Magyar népdalok (I–II., Bp., 1970).
Katona Imre
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.