Ottlik György (felső-ozoróczi és kohanóczi),
Ottlik György (felső-ozoróczi és kohanóczi),
jószág-kormányzó, Ottlik János Trencsén vármegye viczeispánjának (meghalt 1664-ben) és Mednyánszky Ilona fia; korán árvaságra jutva, anyja nevelte; előbb Körmöczön, 1670-től pedig Eperjesen tanult. Illésházy György gróf 1672-ben birtokát erőhatalommal elfoglalta; ekkor Bessenyei János barsmegyei nótáriushoz ment és nála szolgált két évig; onnét 1674-ben Osztrosith Mátyás udvarába került komornyiknak, kinél hat évig szolgált. 1680. júl. 21. nőül vette Czébáni Évát, Ostrosithné nevelt leányát és kamarahölgyét, ekkor Ozoróczra költözött; innét is kizavarták a kuruczok; kóborlása közt a kolosiak három lövéssel megsebesítették. 1683-ban Thököly híve lett és a Petneházi ezredében szolgált, utóbb Thököly udvari lovas-karabélyos testőrezredének ezredese lett; később a császáriaknál is decretált ezredes és Salm herczeg miniszterelnök magyarországi jószágainak kormányzója, majd Rákóczinak lovas-ezredese, brigadérosa, s utóbb, Bercsényi gróf ajánlata folytán, főudvarmestere s udvari gazdasági tanácsának elnöke volt. Mindezen magasb rendű s befolyásos állásánál fogva az irányadó vezérférfiakkal sűrűn érintkezett, a dolgokról jól értesülve lehetett, minthogy följegyzéseiben sok ismert dolgokat bővebben és más oldalról megvilágosító részletet találunk. Caraffa őt is tömlöczre vettette s kínpaddal, hóhérral ijesztette Eperjesen. O. azonban nem volt jellemes ember, nem tudta: mi az állandóság, ő is az idők viharai szerint forgó politikai szélkakas volt, e mellett dicsekvő, rágalmazó. Nem a közügyet, hanem saját hasznát tekintette. 1683-ban a szorongatott császári pártot odahagyván, önként beállt kurucznak és midőn 1685-ben Thököly ügyét hanyatlani látta, nemcsak, hogy maga árúlóvá lett, hanem jó jutalom fejében még másokat is átcsalt Caprarához és Kassának német kézre juttatásában közreműködött. Buda alatt a császárt szolgálta; de az ostrom alatt megszökött. Utóbb a nyakas lutheránus a katholikus Salm herczeg magánszolgálatába állott ismét és a hatvani uradalom magyar jobbágyait sanyargatta. Rákóczi kuruczai elől Trencsénbe menekült; midőn itt szorongatták, ismét felcsapott kurucznak. Bercsényi ezredessé, dandárnokká, majd a fejedelem főudvarmesterévé tette; mégis naplójában (mely a szatmári béke után iratott) Bercsényit rágalmazza. 1711-ben Munkács várában ura, Rákóczi ellen conspirált és hízelegve hódolt Pálffynak és Károlyinak.
Munkája: Felső-ozoróczi és kohanóczi Ottlyk György önéletírása. 1663–1711. Közli Thaly Kálmán. Bpest, 1875. (Monumenta Hungariae Historica. Magyar történelmi Emlékek. II. osztály. Irók 27. kötet, 1–120. lap. Ezen önéletleírás eredeti kézirata a m. tudom. akadémia birtokában van; a Thököly-Rákóczy-korra nézve megbecsülhetetlen és a szerző életét leplezetlen hűséggel írja le).
A m. n. múzeumi könyvtár példányából.
