Szőkefalvi-Nagy Zoltán
Szőkefalvi-Nagy Zoltán (Kolozsvár, 1916. márc. 9. – Eger, 1980. nov. 8.): kémikus, főiskolai tanár, a kémiai tudományok kandidátusa (1962), ~ Gyula fia. 1939-ben szerzett vegytan-természetrajz szakos tanári oklevelet a szegedi Tudományegy.-en. 1939-1942 között a kolozsvári egy. ásvány- és kőzettan tanszékén volt gyakornok, tanársegéd, majd a nagyváradi hadapródisk.-ban kémiatanár. 1949-ben került Keszthelyre, ahol a gimn. ig.-ja és tanára volt. 1952-ben hívták meg az Egri Pedagógiai Főisk. kémiai tanszékének vezetőjéül, és 1960-ban nevezték ki főisk.-i tanárnak. Főként az ásvány- és kőzettan oktatásával foglalkozott, de már 1961-től bekapcsolódott a biokémia tanításába is. 1957-ben jelent meg első kémiatörténeti dolgozata, melyet közel száz szak- és ismeretterjesztő cikke követett. Jelentős szerepet játszott a hazai kémiatörténet feltárásában, megalapozva e terület kutatásait. 1970-től tartott kémiatörténeti előadásokat a debreceni tudományegy.-en. 1976-tól az Orvostörténeti Bizottság tagjaként is működött, tagjául választotta a Nemzetközi Tudománytörténeti Akadémia (Académie Internationale ďHistoire des Sciences) és számos más bizottság. – F. m. A kémia története Magyarországon (Szabadváry Ferenccel, Bp., 1972); Ilosvay Lajos (A múlt magyar tudósai, Bp., 1978); Szervetlen kémia (Korcsmáros Istvánnal, Bp., 1980); Lengyel Béla (A múlt magyar tudósai, Bp., 1983). – Irod. Szabadváry Ferenc: Sz.-N. Z. (Technikatört. Szle, XII., 1981); Táplányi Endre: Sz.-N. Z. (Term. Világa, 1981. 4. sz.); Táplányi Endre: Dr. Sz.-N. Z. egri főisk.-i tanár, orvos-gyógyszerész-történész emlékére (Gyógyszerészet, 1981); A magyar vegyészet arcképcsarnoka (Magy. Vegyészeti Múz. 22. sz., Várpalota, 1987).
