Szaitz Leó, Szeitz Antal
Szaitz Leó, Szeitz Antal (Kismarton, 1746. febr. 15. – Eger, 1792. júl. 30.): r. k. hitszónok, szervita rendi szerzetes. Dunántúli német polgárcsalád sarja. 1764-ben lépett be a rendbe, ezután Bécsben tanult, majd 1769-ben pappá szentelték. 1772-ben Mo.-ra jött, Egerben, Váton, majd ismét Egerben lelkészkedett. Mint a felvilágosodás és a protestantizmus ellenfele, a klérus által képviselt reakció egyik fő alakja volt, aki a jozefinizmus elleni harcában ugyanakkor a nemzeti-rendi ellenállásra igyekezett támaszkodni; az udvar politikájával szemben ezért védelmére kelt a nemzeti nyelv ügyének. Heves, gúnyos, személyeskedő vitát folytatott Trenk Frigyessel és Szacsvai Sándorral. – F. m. Igaz magyar (I – IV., BerlinPárizs, 1776 – 90); Magyar- és Erdélyországnak rövid ismerete (Pest, 1791); A Trenk mérőserpenyőjének összvetörése (Pest, 1791); Magyar és Erdélyországnak mind világi, mind egyházi története (Pest, 1793); Huszonöt esztendőre szegődőtt házi s mezei szolga (Vácz, 1797). – Irod. Leskó József.: Sz. L., a katholikus újságírás magyar úttörője (Kat. Szle, 1889).
