Szabó István
Szabó István (Isztimér, 1891. aug. 8. – Bp., 1957. márc. 13.): vegyészmérnök, borász. Tanulmányait a bp.-i és müncheni műegy.-en folytatta. Részt vett az I. világháborúban, ezért csak 1920-ban nyert oklevelet a bp.-i műegy.-en. 1921-ben a Szőlészeti Intézet alkalmazásába lépett. 1951-ben mint kísérletügyi ig. ment nyugdíjba, tudományos munkásságát azonban haláláig folytatta. A bor kémiájával és a borban végbemenő kémiai változásokkal, a borkezelési eljárások fejlesztésével foglalkozott. – F. m. A dextróz és levulóz aránya a szőlőbogyóban, mustban és borban (Rakcsányi Lászlóval; Ampelológiai Int. Évk. 1926 – 1935); Kvarclámpával végzett borvizsgálatok (Ampelológiai Int. Évk. 1926 – 1935); Magyar borok összetételének vizsgálata (Szőlészeti Kutató Int. Évk. 1950); Vörösborkészítés nagyüzemi módszereinek kidolgozása (Szőlészeti Kutató Int. Évk. 1952). – Irod. Hajós György: A borvizsgálat magyar úttörői (Orsz. Borminősítő Int. Évk. Bp., 1963).
