Somogyi Pál
Somogyi Pál (Kaposvár, 1894. máj. 24. – Kaposvár, 1980. okt. 21.): költő, író. Kaposváron érettségizett 1912-ben. Az I. világháború évei alatt kapcsolódott be a baloldali mozgalmakba. 1919-ben a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, majd 1921-ben a Vajdaságba költözött. 1930-1945-ig Moszkvában élt. 1945-ben hazatért, Kaposváron telepedett le, és újságíróként dolgozott. 1960-64-ig szerkesztette a Somogyi Írás c. lapot. Versei a húszas évektől kezdve jelentek meg hazai, valamint a moszkvai Új Hang és a Sarló és Kalapács c. lapokban. – F. m. Terjed a tűz (versek, elb., Pécs, 1921); Átokáldott tűz (versek, Újvidék, 1926); A díj (színmű, Újvidék, 1927); Bár lenne láng (versek, Kaposvár, 1947); Magyar szemmel a szovjet ég alatt (elb., Kaposvár, 1948); Nagy iskola (r., Bp., 1955); Tűz a Kapos mentén (kisr., Kaposvár, 1959); Kiderült az ég (emlékirat, Szabadka, 1979). – Irod. Laták István: S. P. életéről és vajdasági irodalmi működéséről (Híd, 1955. 8. sz.); Bori Imre: Az átok-áldott tűz költőjéről (7 Nap, 1980. 47. sz.); S. P. halálára Bellyei László (Somogy, 1980. 5. sz.); Lévay Endre (Üzenet, 1980. 12. sz.).
