Ozorai Pipo, Filippo Scolari
Ozorai Pipo, Filippo Scolari (? , 1369 – Lippa, 1426. dec. 27.): kincstartó, szörényi bán. Firenzei elszegényedett nemescsaládból származott. Ozorai Borbálával kötött házasságot. 1382-ben egy Budán működő firenzei kereskedő factoraként Mo.-ra került. 1387-ben Zsigmond kir. szolgálatába lépett. Az első esztendőkben gazdasági tevékenységet fejtett ki, de már néhány év múlva a harcokban is kitüntette magát, később pedig Zsigmond nélkülözhetetlen embere. 1394-ben ő tanácsolta Zsigmondnak, hogy a Horvátiak felkelésében részt vevő urak nagy részét titokban gyilkoltassa meg. 1397-ben kamaraispán. 1399-ben körmöci kamaraispán. 1401-ben Zsigmonddal együtt került fogságba, vele együtt szabadult ki és lett az uralkodó liga tagjává. 1402 – 03-ban Nápolyi László ellen harcolt. 1403-tól 1425-ig sókamaraispán és temesi ispán, közben 1407–08-ban kincstartó és 1408–09-ben szörényi bán is. 1411–12-ben Velence ellen harcolt. Ő kezdte meg Temesvár, Orsova és Nándorfehérvár kiépítését, Hunyadi János alatta kezdte katonai pályafutását. Hadvezérként az 1421–22-i huszita hadjáratban vereséget szenvedett Németbródnál (1422. jan. 8.), 1423-ban viszont a Havasalföldön, 1426-ban pedig Galambócnál a törökök felett győzelmet aratott. Sókamarásként újjászervezte a sókamarák működését és bevételeiket növelte. Zsigmondnak az egyházszakadással kapcsolatos politikai ügyekben is belső tanácsadója, 1410-ben követe Itáliában, a konstanci zsinaton ~ őrizte XXIII. János ellenpápát. Firenzében birtokot vásárolt és Brunelleschivel kápolnát emeltetett. A firenzeiek érdeklődését ~ iránt bizonyítja két életrajza is. Mo.-on óriási vagyonra tett szert. Ozorának mezővárosi privilégiumot adott. Székesfehérvárott temetkezőkápolnát (1425), Lippán kórházat épített. – Irod. Két egykorú életrajza: 1. Ismeretlen szerző: Vita di messcr Philippo Scolari, Archivio storico Italiano (IV., Firenze, 1843); Poggio Jakab: Vita di messer Filippo Scolari cittadino Fiorentino (Firenze); Wenzel Gusztáv: O. P. (Ak. Ért. 1859). – Szi. Tarczai György: Masolino (r., Bp., 1903).
