Liska József
Liska József (Resicabánya, 1883. ápr. 6. – Bp., 1967. márc. 20.): villamosmérnök műegyetemi tanár, az MTA l. tagja (1958), Kossuth díjas (1954). Tanulmányait a bécsi, bp.-i és karlsruhei műegy.-en végezte, ez utóbbin nyerte 1907-ben mérnöki, 1908-ban műszaki doktori oklevelét. Hazatérve 1924-ig a Ganz Villamossági Gyár próbatermében dolgozott, majd 1939-ig különböző villamossági vállalatok főmérnöke, ill. ig.-ja volt. 1919-ben a bp.-i műegy. magántanára, 1939-től a II. elektrotechnikai tanszéken h. tanár, 1942-től a villamosgépek és mérések tanszékének ny. r. tanára. Több éven át volt az Elektrotechnika főszerk.-je. 1961-től az Elektrotechnikai Egyesület tb. elnöke, 1964-ben a bp.-i műszaki egy.-en tb. doktor lett. A hazai és külföldi szaksajtóban számos tanulmányban közölte tudományos eredményeit. – F. m. Nagyfeszültségű egyenáramú motorok nagyvasúti lokomotívokban való alkalmazása (Elektrotechnika, 1913. Az Elektrotechnikai Egyesület Zipernowsky-díjjal tüntette ki); Villamosgépek vektorábrái (Bp., 1945); váltakozó áramok elmélete (Retter Gyulával, Bp., 1953); Villamosgépek (I – V. Bp., 1948 – 60). – Irod. L. J. (Elektrotechnika, 1967. 4. sz.); Gregor Aladár: L. J. (Villamosság, 1967. 4. sz.)
