Kájoni János
Kájoni János (Jegenye, 1629 v. 1630 – Gyergyószárhegy, 1687. ápr. 25.): Ferencrendi szerzetes, zeneszerző. Csíksomlyón és Nagyszombatban tanult. 1655-ben pappá szentelték. 1661-ben felépítette a tatárok által elpusztított csíksomlyói iskolát. Mint rendi tartományfőnök Csíksomlyón könyvnyomdát állított fel. – Zenei feljegyzései igen értékesek. A korabeli zeneszerzők műveit másolta, a korai m. egyházi zenét művelte (fordított és talán maga is komponált). Legjelentősebbek azok a feljegyzései, melyek m., román, cigány népzenei és m. népies műzenei anyagot örökítettek meg. Kéziratai: Kájoni-kódex, Seregélyes Mátyással és Tasnádi Bálinttal, 1634–71; Organo missale, mise- és litániagyűjtemény, 1667. Feljegyzésmódja többnyire az orgonatabulatúrás írás. Orgonaépítéssel is foglalkozott. – F. m. Cantionale Catholicum. Régi és új deák és magyar ájtatos egyházi énekek (énekszöveg-gyűjtemény, Csíksomlyó, 1676). – Irod. Rupp Kornél: Adalékok K. J. életéhez. (Magy. Könyvszle, 1896); Seprődi János: A K.-kódex irodalom- és zenetörténeti adalékai (Irod. tört. Közl. 1909); Domokos Pál Péter: A csíkszobotfalvi K.-kézirat (Zenei Szle, 1929 és Irod. tört. Közl. 1929); Papp Géza: K. J. orgonakönyve (Magy. Zenei Szle, 1942); Szabolcsi Bence: A 17. sz. magyar világi dallamai (Bp., 1950).
