Hevesi Sándor
Hevesi Sándor (Nagykanizsa, 1873. máj. 3. – Bp., 1939. szept. 8.): rendező, dramaturg, író, színigazgató. A bp.-i egy.-en jogi és tanári diplomát, jogi és filozófiai doktorátust szerzett. Egy ideig újságíró, majd reálisk. tanár. 1901-ben Beöthy László a Nemzeti Színházhoz szerződtette rendezőnek. 1904-ben a Thália Társ, egyik alapítója, majd rendezője. 1907-től a Népszínház, 1908-tól a Nemzeti Színház, 1912-től az Operaház, 1915-től újra a Nemzeti Színház rendezője, 1922-tól főrendezője, 1923-tól ig.-ja. 1923-ban a Nemzeti Színház örökös tagságával tüntették ki. 1926-ban a Kisfaludy Társ. tagja lett, 1927-ben a Színművészeti Főisk. tanára. 1929-ben a londoni egy. meghívására a m. irodalomról és Shakespeare mo.-i kultuszáról tartott előadásokat. 1932–39 között a Magyar Színházban működött. A modern rendezés eklektikus kísérletező úttörője Mo.-on. A naturalizmusból indult ki, sokat tanult Reinhardt változó és fejlődő rendezéseiből, elsőnek ültette át Gordon Craig stílusát és Sztanyiszlavszkij törekvéseinek is első m. ismertetője. Új utakat keresett Shakespeare-rendezéseivel a díszlettelen Shakespeare-színpadtól a Szentivánéji álom barokk rendezéséig. A Bánk bánt átdolgozta modern színpadra. 38 év alatt 280 darabot rendezett. Mint ig. bevezette a bérletrendszert, megnyitotta a Nemzeti Színház Kamaraszínházát, nyolc Shakespeare-ciklust rendezett és ciklusokban újította fel Molière, Ibsen műveit, valamint a népszínműveket. Klasszikus műsora az egész világirodalmat felölelte, modern műsorában Shaw lelkes propagátora volt. Színdarabokat írt, több Jókai-regényt alkalmazott színpadra (Egy magyar nábob, A kőszívű ember fiai, Az új földesúr, Kárpáthy Zoltán stb.), számos külföldi drámát fordított le és dolgozott át; írt színikritikákat, cikkeket, foglalkozott a színészet elméletével, dramaturgiai, dráma- és színháztörténeti kérdésekkel. Rövid operaházi működése, különösen pedig Mozart- és Verdi-rendezései jelentősek a m. operajátszás történetében. – F. m. Dráma és színpad (Tanulmányok. Bp., 1896); A színjátszás művészete (Bp., 1908); Az előadás művészete (Bp., 1908); Mozart (Bp., 1917); Az igazi Shakespeare (Bp., 1919); Shaw-breviarium (Bp., 1922); Színház (Bp., 1938); A drámaírás iskolája (Tanulmányok, szerk. Staud Géza, Bp., 1961); Az előadás, a színjátszás, a rendezés művészete (szerk. Staud Géza Bp., 1965). Színdarabjai: A hadifogoly (1915); Görögtűz (vígj., 1918); Császár és komédiás (1919); 1514 (1921); Elzevir (vígj., 1925, bemutatók a Nemzeti Színházban); Az Amazon (vígj., 1928); A bűvészinas (színmű, 1938, bemutatók a Belvárosi Színházban). – Irod. Staud Géza: H. S. rendezései (Bp., 1957); Csathó Kálmán; Ilyennek láttam őket (Bp., 1957); László Anna: H. S. (Bp., 1960); Kazimir Károly: Emlékezés H. S,-ra halálának 25. évfordulóján (Népszabadság, 1964. szept. 8.). – Szi. Ignácz Rózsa: Prospero szigetén (Bp., 1960).
