Boldogfai Farkas Sándor
Boldogfai Farkas Sándor (Törökudvar, 1907. júl. 29. – Bp., 1970. nov.): szobrász. Az Iparművészeti Isk.-n ötvösséget tanult (1922–24), majd a Képzőművészeti Főisk.-án folytatta tanulmányait (1927–33). Elnyerte a Ferenczy István-díjat (1926). Mint olasz áll. ösztöndíjas (1932–33) a római Accademia delle Belle Arti növendéke volt. Itáliai tartózkodása meghatározta későbbi pályáját. Hazatérve jelentős sikereket ért el mint kiállító művész. Művészete a megfigyelésen, a formák tanulmányozásán alapult. Köztéri plasztikákat, kisplasztikákat és érmeket készített. Felkészültségét szoborportrék: Tüköry Lajos mellszobra (Palermo, 1938); Erkel Ferenc (Bp., 1950), síremlékek: Kabay János (Farkasréti temető, 1937); Apor-síremlék (Győr), épületplasztikák: Bikavezető (Zalaegerszeg, 1955-56), köztéri szobrok: Mária-kút (Bp., Pasaréti tér, 1938); Anya gyermekével (Margitsziget, Palatinus strand, 1954); Őzek (Dorog, 1953) bizonyítják. Az Ernst Múz.-ban retrospektív kiállítást rendeztek műveiből (1968). Érmeket is készített (Pécsi Sándor, Gerlóczy Gedeon, Madzsar József). Utolsó munkáinak egyike Pablo Casals műkőbe faragott szobra (1966). – Irod. N. Pénzes Éva: B. F. S. (Művészet, 1967. 12. sz.); Csengeryné Nagy Zsuzsa: B. F. S. (1907–1970) (A nagykanizsai Thury György Múz. Jubileumi Évkve).
